Egyeztetés az iraki ellenőrzésekről

Bécsben tegnap kezdődtek meg az egyeztetések Irak és az ENSZ között a világszervezet fegyverzet-ellenőrzéseinek folytatásáról, annak gyakorlati kérdéseiről, miközben Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai megbízottja egy hétfőn megjelent interjúban óvott attól, hogy az Egyesült Államok ENSZ-határozat nélkül háborút indítson Irak ellen.

A szigorúan zárt ajtók mögötti, kétnaposra tervezett bécsi egyeztetésen az ENSZ részéről
az úgynevezett Irak-bizottság (UNMOVIC) és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEO) elnökei, Hans Blix és Mohamed el Baradei, Irak részéről Amir al Szádi vesz részt: róla az IAEO nem tudta megmondani, mi a tisztsége, viszont a New York Times című amerikai lap szeptember 24-i számában Szaddám Huszein elnök tanácsadójának minősítette. A megbeszélésen az Irak hozzájárulása nyomán újrakezdődő fegyverzet-ellenőrzések technikai részleteiről lesz szó, így olyan kérdésekről, mint leszállóhelyek kijelölése repülőgépek és helikopterek számára, laboratóriumok és kommunikációs központok telepítése, az ellenőrök szállásának és közlekedésének kérdése. A tervek szerint ezt követően két hét múlva indulna Irakba az ENSZ-ellenőrök első előőrse. Az IAEO a nukleáris fegyverzeteket ellenőrzi majd, míg az 1999-ben az UNSCOM utódaként létrehozott UNMOVIC a biológiai és vegyi fegyverek, továbbá a 150 kilométernél nagyobb hatótávolságú rakéták ellenőrzését végzi majd.
Irak ellen 1990-ben, Kuvait iraki megtámadása nyomán hirdetett máig érvényben lévő szankciókat az ENSZ Biztonsági Tanácsa, amely az iraki tömegpusztító fegyverek megsemmisítésével 1991-ben, az Öböl-háború után bízta meg az ellenőröket. Az ENSZ ellenőreit azonban 1998-ban visszavonták, miután munkájukat Irak akadályozta, s az ENSZ ismétlődő felhívásai ellenére Irak azóta nem engedte beutazni az ellenőröket. Az Egyesült Államok azonban támadást helyezett kilátásba, amelynek célja az iraki fegyverek megsemmisítése és Szaddám Huszein megdöntése lenne, s ehhez igyekszik elérni, hogy a BT újabb határozatot hozzon Irakról, bár Szaddám Huszein eleve kilátásba helyezte, hogy Irak ellenállást fog tanúsítani az újabb határozattal szemben. Az adott körülmények között azonban az államfő hozzájárult a négy éve félbeszakadt ellenőrzések folytatásához. Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai koordinátora a Profil című osztrák politikai hetilap hétfői számában igen határozottan óvott attól, hogy Washington az ENSZ BT határozata nélkül megtámadja Irakot. „Katonai csapásra a nemzetközi jog szerint csakis két esetben kerülhet sor: jogos önvédelem esetén, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatával összhangban. Világosan fogalmaztam?” – mondta a lapnak. Solana szerint a BT újabb határozatának keménynek kell lennie Szaddám Huszeinnel szemben: lehetővé kell tennie az ellenőrök viszszatérését és kényszerítenie kell az iraki elnököt arra, hogy az országot korlátozás nélkül nyissa meg a katonai kapacitások vizsgálata és elemzése előtt – mondta többek között.
Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kész tompítani az iraki tömegpusztító fegyverek leszereléséről az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztendő új határozattervezetének hangvételét egy nemzetközi konszenzus elérése érdekében Irak ügyében – írta tegnap a The Guardian. Jack Straw brit külügyminiszter vasárnap két alkalommal folytatott telefonbeszélgetést amerikai kollégájával, Colin Powellel azután, hogy Oroszország „megvalósíthatatlannak” nevezte az angol–amerikai szövegtervezetben foglaltakat. Mivel a hét végén nem jártak sikerrel az angol–amerikai diplomáciai erőfeszítések Oroszország, Franciaország és Kína aggodalmainak csillapítására, London és Washington megpróbálja belevenni határozattervezetébe az ENSZ BT három másik állandó tagjának a fenntartásait – adta hírül a brit napilap.

- Háttér -
Veszélyben a casus belli?

Zord Gábor László
Tegnap Bécsben megkezdték technikai jellegű megbeszéléseiket az ENSZ, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az iraki kormányzat képviselői arról, hogy miként térhetnének vissza a világszervezet fegyverzetellenőrei az elszigetelt arab országba. A lépésre az adott lehetőséget, hogy két héttel ezelőtt – a fokozódó amerikai nyomásra válaszul, mintegy kifogva Washington vitorlájából a szelet – Bagdad bejelentette, hogy hajlandó visszaengedni az 1998-ban kitessékelt szakembereket, akik az Öböl-háborút lezáró ENSZ biztonsági tanácsi határozatok alapján tevékenykedtek.
A tárgyalások megkezdésének ténye jól tükrözi, hogy milyen óriási eltérés van az ENSZ és a nemzetközi közösség többségének véleménye, illetve az amerikai–brit álláspont között. Míg ugyanis a világszervezet úgy tekint a jelenlegi helyzetre, mintha az egyenes folytatása lenne az 1998-ban megszakadt fegyverzet-ellenőrzési folyamatnak, addig Washington és London láthatólag csak színjátékszámba veszi a fegyverzetellenőrök elkövetkező szerepét: ügyüket folyamatos feltételszigorítással saját politikájuk pótlólagos igazolására akarják felhasználni. A Bush-kormányzat a hozzá „különleges kapcsolattal” kötődő Blair-kabinettel együtt ezért szorgalmazza új BT-határozat meghozatalát, mert abba szándékaik szerint beilleszthetők lennének ezek az új kondíciók, mint például az ellenőrök fegyveres kísérete – amely egy szuverén ország részéről már eleve elfogadhatatlan.
Persze tévedés azt hinni, hogy a fegyverzetellenőrzésre vonatkozó gyarapodó és szigorodó amerikai feltételek esetleges elfogadása mindenképpen változtatna a lényegen, hiszen Washingtonban a jelek szerint már eldőlt, hogy a végső cél Szaddám Huszein rendszerének megbuktatása. Úgy tűnik tehát, hogy Bush és nagyobb intellektuális képességgel bíró héjái mindenképpen menni akarnak, s ennek a taktikának a „tortáján” a fegyverzetellenőrökkel való bárminemű iraki szembeszegülés csak a „tejszínhabot” jelentené.
Márpedig a jelenlegi helyzetben érdemes lenne megvárni, hogy mire jutnak az eredeti mandátum szerint visszatérő inspektorok. Vajon a sarokba szorított, bukással és halállal fenyegetett Szaddám Huszein ezúttal hogyan kezeli őket? Ha kiterítené számukra „lapjait”, s hozzájárulna tömegpusztító fegyvereinek és azok hordozóeszközeinek felszámolásához, kétségtelenül darabokra törné az amerikai casus belli lényegi elemét, a világszerte (Amerika számára a legfájdalmasabb módon Európában és odahaza is) meglévő háborúellenességet tovább fokozva. Kérdés azonban, hogy egy ilyen húzással mennyire tudná megerősíteni hitükben Washington kritikusait, s kérdés az is, hogy ez a kritika rábírhatja-e még a Bush-kormányt háborús tervei felülvizsgálatára. Amennyiben a bagdadi diktátor úgy ítéli meg, hogy a válasz nem, úgy meg fogja őrizni vegyi és biológiai fegyvereit, hiszen csak ezek jelentenek számára hathatós védelmet és bosszúálló eszközt egy szárazföldi invázió esetére.