Harminchárom ilyen és ehhez hasonló minipárt a szavazatok 5,9 százalékát söpörte be négy esztendővel ezelőtt. E politikai „törpék” és a „Góliátoknak” tartott néppártok – a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták – között találjuk azokat a „Dávidokat”, akik szintén nem számíthatnak győzelemre, de mégis azzal a jogos meggyőződéssel rajtolnak, hogy nélkülük nem lehet kormányozni. Az SPD és a CDU/CSU között várható holtverseny a lehetséges koalíciós partnereket – a szabad demokratákat, a Zöldeket és a posztkommunista PDS-t – ugyanis főszerepbe segíthetik.
Az 1998-ban az SPD oldalán kormányfelelősséghez jutott Zöldek nagy hévvel láttak munkához. Az ökológiai párt azonban alárendelte magát az SPD-kancellár Gerhard Schröder uralta kormány akaratának, nem csoda hát, ha meglehetősen gondterhelten tekint a holnapi választás elé. A maratoni futó és könnyed iróniával fogalmazó Fischer ugyan továbbra is a köztársaság legnépszerűbb politikusa, de az előrejelzések súlyos gondokat okoznak a Zöldeknek: valószínűleg túljutnak ugyan a mágikus ötszázalékos határon, de egyelőre teljesen bizonytalan, vajon eredményük elegendő lesz-e a jelenlegi koalíció folytatásához.
Az úgynevezett „harmadik politikai erő” cím előreláthatóan a liberális FDP-nek jut majd ki, amely nagy valószínűséggel a mérleg nyelvét játszhatja. A szabad demokraták ugyan nem voltak hajlandók előzetes koalíciós elkötelezettséget vállalni, de programjuk sokkal inkább megfelel a kereszténydemokraták elképzeléseinek, semmint az SPD terveinek. A szocialista PDS mindeközben borotvaélen táncol. A közvélemény-kutató intézetek felmérése szerint kétséges, hogy a posztkommunista párt eléri-e egyáltalán a parlamenti küszöböt. Ha nem, úgy az NDK-örökösök visszazuhannak egy keleti regionális párt színvonalára.
Durván képernyőfüggőek a gyerekek – a Bethesda figyelmeztet
