Idegesek Svájcban a Ringier miatt

Itt az ideje, hogy színt valljon Michael Ringier – sürgeti a svájci sajtó a konszernfőnököt. Hetek óta puszta találgatások látnak csak napvilágot a Ringier és a Springer állítólagos fúziójáról. A vasárnapi Neue Zürcher Zeitung egy forrása állítja, a svájci kiadó számára vonzó lenne a vezető német sajtóház második legnagyobb részvényesének lenni.

A német Springer és a svájci Ringier médiakonszernek állítólagos fúziója felborzolta a helvét politikai életet. Moritz Leuenberger berni médiaminiszter – az előző köztársasági elnök – kultúrsokknak tartaná, ha valóban létrejönne az egyesülés. A két cég a hírek szerint arról tárgyal, hogy a tönkrement német médiamogul, Leo Kirch elzálogosított 40 százaléknyi – 800 millió eurót érő – Springer papírját a svájciak vennék meg, később a németek visszavásárolnák, de egyúttal egyesülne a két cég.
A hét végén a konzervatív Neue Zürcher Zeitung (NZZ) Leuenberger véleménye mellett idézi a szabad demokrata Peter Weigelt minisztert is, aki szerint a német sajtórészesedés rettenetes hatással lenne a svájci politikai életre: a német médiamenedzserek és újságírók kevésbé érzékenyek a svájci politika sajátosságaira. A szociáldemokrata Rudolf Strahm szerint a külföldi részesedés a Ringier kiadóban katasztrófa lenne.
A jobboldali Svájci Néppárt vezetője, Christoph Blocher sincs elragadtatva attól, hogy külföldiek svájci kiadót vásárolnának, annyit azonban megjegyzett: a Ringier publicisztikai hangvételét tekintve egyáltalán nem lenne rossz, ha a konzervatív Springer beszállna a helvét cégbe.
Mindemellett az NZZ megjegyzi, hogy a két cég vezetőinek tárgyalásairól egyelőre senki nem adott hivatalos információt. A lap a konszernvezetéshez közel álló forrása szerint koránt sincs közel a fúzió, hozzátette azonban: Michael Ringier tulajdonos számára vonzó lenne, ha a legnagyobb német médiabirodalom második számú részvényese lenne. Így létrejöhetne a húszezer munkatársat foglalkoztató, 5,1 milliárd frankos forgalommal rendelkező konszern. Az NZZ forrása arról is beszélt, hogy a tárgyalások sok részesedési lehetőségről folynak, és Ringier nem akarja a családi vállalkozása felett elveszteni az ellenőrzést.
A svájci kiadótulajdonos számára fontos, hogy biztosítsa a vállalat jövőjét. Az NZZ rámutat, hogy a Ringier családban nincs meg az az új generáció, amely a céget vezetni tudná és akarná. Hazai vevőnek versenyjogi okokból aligha lehetne értékesíteni a vállalatot. Ráadásul a svájci újságpiac visszaesőben van, ezért a Ringiernek takarékossági programot kell bevezetnie.
A Springer–Ringier együttműködés mindkét konszernnek előnyös lehet Kelet-Európában. A svájciak 150 millió frankos forgalmat értek el Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Romániában. Lengyelországban a Springer a második kiadó, Magyarországon vidéki lapjaival piacvezető pozícióban van.
Az NZZ azonban nem felejti el megjegyezni: a Ringier már egyszer „megégette megát” a németekkel. Emlékeztet a cég nagy nyári botrányára, amikor a vasárnapi Blick főszerkesztőjének és egyik újságírójának – mindketten németek – mennie kellett, mert igaztalanul megvádolták a helvét köztársaság berlini nagykövetét, akit a támadások miatt visszahívtak állomáshelyéről. A konszernfőnök első oldalas, vastag betűs, bocsánatkérő közleményt publikált a lapban, és ismeretlen összegű – hírek szerint milliós – bánatpénzt fizetett a diplomatának.

A Magyarországi helyzet. Springer: hetilapok, magazinok és hobbilapok (például Kiskegyed, Lakáskultúra, Popcorn), Világgazdaság, Komárom megyei 24 Óra, a Békés Megyei Hírlap, a Heves Megyei Hírlap, a Jászkun Krónika, a kecskeméti Petőfi Népe, a Somogyi Hírlap, a Tolnai Népújság, az Új Dunántúli Napló és a szolnoki Új Néplap. Ringier: Magyar Hírlap, Blikk, Nemzeti Sport (100-100 százalék), Népszabadság (49,9 százalék).