Jövő februárban kerül sor az RMDSZ kongresszusára. A belső viták állandósultak, a szakadás veszélye ismét napirenden van. Hogyan ítéli meg a szövetség belső állapotát? Hogy van az RMDSZ?
– Szerintem az RMDSZ jól van, de ez nem azt jelenti, hogy önelégülteknek kell lennünk. Oda kell figyelnünk a közvélekedésre. Nagyon sok az elégedetlenség a romániai politikai élettel szemben. Szegénység van, súlyos szociális problémák, és ez az elégedetlenség viszszahárul részben az RMDSZ-re is, hiszen mi szavazatainkkal támogatjuk a kormányt. Jövőre kongresszusunk lesz. Gondolnunk kell a programunk kiegészítésére: olyan jövőképet kell nyújtanunk, amely nemcsak szólamokból áll, hanem konkrét célkitűzésekből, mert másképp nem lehet a fiatalokat a szülőföldön tartani és a minőségcsökkenést megállítani. Az RMDSZ-ben persze most is van kritika, s belső ellenzék. Ezzel nincs gond, sőt: ennek kell is lennie. Nagy baj lenne, ha nem tudnánk a szervezet egységét megőrizni, és éppen olyan nagy baj lenne, ha ezt úgy próbálnánk megőrizni, hogy egyszínűre akarjuk festeni belülről az egészet. Ami az időpontot illeti: ezt a kongreszszust 2003-ban kell megtartani. A Szövetségi Képviselők Tanácsa döntött a pontos dátumot illetően. Az év elején kerül sor a kongreszszusra, ami azt jelenti, hogy kevesebb idő marad a vitára, de kevesebb idő marad a viszályra is. Tény, hogy minél több időre lenne szükségünk a 2004-es önkormányzati és parlamenti választásokra való fölkészülésre.
– Létezik egy kezdeményezés Tőkés László püspök részéről arra vonatkozóan, hogy az autonómia támogatását szorgalmazó kolozsvári nyilatkozat megszületésének tizedik évfordulójára ünnepélyes keretek között emlékezzenek meg. Lehetne-e ön szerint ez a találkozó egy esély arra, hogy megint mindenki „egy asztalhoz üljön” a szervezetben?
– Azt gondolom, hogy a számvetést az RMDSZ kongresszusán kell elkészíteni. El lehet készíteni az elmúlt tíz év számvetését is, az elmúlt négy esztendő számvetését is. A kolozsvári nyilatkozat fontos volt, de én egy kicsit erőlködésnek látom azt, hogy most keressünk egy évfordulót, és port tudjunk kavarni valami körül. Ebben a kezdeményezésben érzek már egy
kis kongresszus-előkészítő kampányt…
– Sokan azt állítják, hogy az új magyar kormánnyal könnyebben megérti magát ar RMDSZ vezetősége. Valóban így van?
– Jobban megértjük magunkat velük, mint mások. Éspedig azért, mert mi mindig vigyáztunk arra, hogy ne kötelezzük el magunkat egyik vagy másik irányban. Magunkat, mint személyeket elkötelezhetnénk, de a romániai magyarság egységes politikai képviseletét nem lehet belevinni magyarországi politikai küzdelmekbe. Az elmúlt négy évben sem köteleztük el magunkat, és most sem fogjuk. Ez egyrészt senkinek sem tetszik igazán, másrészt azért mindenki méltányolja. A jó viszonynak ez az alapja. Emellett a viszony akkor jó, ha még kevésbé szólnak bele az RMDSZ belső ügyeibe, és ha minél nagyobb mértékben figyelembe veszik a véleményünket olyan döntéseknél, amelyek minket is érintenek. Egyelőre, néhány hónap eltelte után ezekben az elvekben egyetértés van. A kezdetén vagyunk, korai lenne konklúziókat megfogalmazni, de ha ez a továbbiakban is így lesz, akkor valószínűleg jó viszonyban tudunk együtt dolgozni a mostani magyar kormánnyal.
– Az RMDSZ területi elnökeivel való közelmúltbeli találkozóján úgy fogalmazott, hogy forró ősz következik. Milyen forró eseményekre számít?
– Amikor forró őszről beszéltem, nem a legfontosabb eseményre utaltam, tehát nem a prágai NATO-csúcsra, ugyanis az ősznek ez lesz a legjelentősebb politikai döntése a számunkra, de ez minden valószínőség szerint pozitív lesz. Azért mondtam ezt, mert két nehéz feladat áll előttünk. Az egyik a költségvetés előkészítése és elfogadása. Van esély arra, hogy néhány fontos igényünket megjelenítsük. Az egyezség szerint előterjesztettük javaslatainkat, már két megbeszélésünk is volt a pénzügyi tárca vezetőivel, amióta a parlamenti ülésszak elkezdődött. Ami az elveket illeti, szeretnénk, ha az idén ismét lépnénk egyet, ami az önkormányzatoknak juttatott százalék növelését illeti. Fontos elvi kérdés, hogy ez a folyamat ne akadjon meg. Emellett van egy konkrét listánk is, amely megyéről megyére tartalmazza a különböző infrastrukturális fejlesztési kérdéseket. Itt tételről tételre kell megvívni a küzdelmet, amely nem lesz könnyű, hiszen a pénz kevés, de Erdélynek méltányosan kell juttatni belőle. A másik kérdéskör, amelynek során szintén konfliktusokra lehet számítani, az a tulajdon kérdése. A kormányfő is azt akarja, hogy év végéig az erdő- és földvisszajuttatás 90 százalékban megtörténjen; ez jó, csakhogy a valóságban is meg kellene közelíteni ezt az arányt. Nekünk ez sürgős. Nem szeretném, hogy ha ott, ahol valamit vissza lehet szerezni, bármit is halasszunk. Erre az őszre esik az elkobzott egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény alkalmazási utasításainak a kormány általi elfogadása is, majd a jogszabály végrehajtása. Láthattuk, hogy egy-egy ilyen ingatlan körül mennyi vita van. Minden valószínőség szerint ez így fog zajlani ezután is, épületről épületre.
– Milyen most az RMDSZ és a kormánypárt közötti viszony?
– Már most látszik, hogy kiemelkedően fontos év az idei. Az, hogy a föld- és erdőtörvény véglegesítésével megszületett a jogi keret a restitúcióra, a 2002-es év nagy eredménye. A másik áttörés az egyházi ingatlanok törvényének az elfogadása. Az oktatás terén elvi áttörésnek tartom – még akkor is, ha más szempontból kis lépés –, hogy a Csángóföldön beindul az anyanyelv oktatása, hivatalosan, iskolán belül. A kormánypárttal való viszony természetesen nem felhőtlen. Ahogy én látom, határozott az akarat a részükről, hogy ezt a megállapodást végigvigyük, s ezt én is így szeretném. Nekünk az az érdekünk, hogy ebből teljesüljön az, ami még hátravan.
Németország
A németek többsége nem harcolna, ha kitörne a háború
