Médiahajó: a fél Szaknévsor szalonspicces

Eláztatta az eső az idei médiahajót, pedig minden adott volt az ünnepléshez: a „húzónevek” és a baloldali-liberális politikusok mellett szalonjobboldaliak és divatbalosok hada érkezett a három hajó fedélzetére, hogy „a kormány, a magyar kultúra és a médiavilág” találkozzon.

Fémkeresőkapu és vonalkódos belépőjegy, no meg az ezek miatt kialakuló jó félórás sor fogadta az idei médiahajó utasait tegnap reggel. Aki bejutott, egy hamisítatlan túlélőversenybe csöppent, mert a három összekapcsolt hajóra jóval többen ültek fel, mint ahányan kényelmesen elfértek volna. A virsliért, kávéért és nagyfröccsért folytatott reménytelen küzdelem során minduntalan „híres emberbe” botlott az ember, és a leggyakoribb kérdés az volt: hol vagy most keretlegény? Persze nem mindeki fogalmazott így, de hát ez a lényeg, választások után – mint tudjuk – újraírják a telefonkönyveket.
A műsorfüzet szerint ötven mindenkori ellenzéki is a hajón volt, de őket sikerült eredményesen elrejteni, kitartó keresés után sem bukkantunk a nyomukra. Ott volt viszont tucatnyi miniszter, s ha az ember túl gyorsan fordult meg a kávéval, biztosan beleütközött egy államtikárba.
A program csúszott, mint mindig, de hát az emberek többsége úgyis azért jött, hogy lássék és lásson. No meg inni, mert ingyen van itt minden, amire elég nagyban fel lehet tenni a céglogót. A fotósok Mekkája ez: a Nemzet munkatársa például még fenyegetőző Enyedit is lekaphatott, aki Kovács külügyérrel vitázott össze és sérelmezte az ezt megörökítő vakuvillanást. „Ez egy munkamegbeszélés, ilyenkor kiülnek az arcokra az indulatok” – mondta. Aztán kiderül, hogy miért volt a vita: Kovács külügyér diplomatához nem illő udvariatlansággal állítja fel az asztaltól a reggelizni vágyó volt és jelenlegi pénzügyminisztereket, és helyettük (előttük) maga tart hosszas előadást arról, hogy nem a huszonhárommillió román vendégmunkással való fenyegetőzéssel nyerték meg a választásokat. Minket is megemlített persze, és nem túl baráti értelemben – a hajón meglehetősen kis számban fellelhető nemzetesek úgy érezhették magukat, mint egy szamizdat terjesztő a Központi Bizottságban – és most nem kell feltétlenül a múltra gondolni.
Aztán Kovács el, volt és jelenlegi pénzügyminiszterek vissza, amikor Szabó Iván kifejti: természetes dolog, ha az MSZP nem tartja be az adótáblára vonatkozó választási ígéreteit. Az első kikötést Vácott abszolváljuk: helycserés támadással Medgyessy váltja a hajón László Csaba pénzügyminisztert. A miniszterelnököt Bolgár György és Betlen faggatja, a politikus minden kérdést megkerül. Röpködnek az „én úgy gondolom, hogy azt szeretném mondani” típusú magvasságok, hetilaptársunknak lesz miből csemegéznie a jövőben. Szóba kerül a médiaügy is, persze, az MTV elnökválasztása kapcsán: „a politika semmibe sem szól bele természetesen, pedig de, merthogy annakérdekében csakazértis.” Aztán megjött az üzenetrögzítős botrány híre, Gál J. Zoltán bőszen telefonált, Újhelyi tájékoztatta a kormányfőt, egy pillanatra meglátszott a zavar. Aztán maradt az egyenmosoly – hogy mi történt még ez ügyben, arról a lapban még olvashatnak. Visegrádra érkezvén elered az eső, a médiahajósok médiabékákká transzformálódnak, szétázik a rendezvény. A bajai halászlé különben egész jó esővízzel és kenyér nélkül is (a pékség autóját a szemfüles biztonságiak leleplezték), közelharc van a süteményekért, ám igen jó a szponzorfagyi és sorba sem kell állni érte. A mobiltelefonok bemondják az unalmast, ugyanis sokan gyorsan átszervezik a délutánt és autót rendelnek Visegrádra. Késő délután aztán visszaindult a három hajó, s a tudósító rácsodálkozhatott, milyen az, amikor a fél Szaknévsor szalonspicces.