Megszállók

Most az van, hogy lassan bezárul a kör, befejeződik a makkoltatás. A Nap Tv Nap-kelte elnevezésű produkciója 1359 dicsőséges nap után kinyírta az eddigi legnézettebb reggeli műsort, és egy esős, szomorú szeptemberi vasárnapon elfoglalta hadállásait a királyi televízióban.
A bebútorozás a várakozásnak megfelelően oldott, elvtársias légkörben zajlott, a humorszint is könnyed eleganciával hozta egy 1973-as járási pártgyűlés hangulatát; egyelőre a jó nyomozót láttuk a cigivel, a virtuális verőlegények emberarcát. Pallagi, aki egy másik hasonlóan színvonalas és hasonlóan független szócsőben is vastagon érdekelt, két visszataszító öntömjénezés között még visszafogottan vicsorogta a Csurkától lenyúlt szlogennel, hogy őt csak az érdekli, hogy hol van a lé, meg hogy ki kivel és mikor. Ezt készséggel el is hisszük neki és a haverjainak is. Mert ott voltak a haverok is, a Haverok Capitalyja nevű zártkörű társasjáték rezervátumban klónozott szereplői. Szépek voltak együtt és hasznosak, mert így legalább akinek a maradék agyát nem rágta még teljesen szét a Big Brother, láthatta teljes pompájában az egészet. Hogy a barakktévék és a lágerrádiók a szánalmas arcaikkal és hangjaikkal ugyanabból az alomból származnak és ugyanaz a céljuk. Egy önként és dalolva degenerálódó, öntudatlan és akarattalan csürhe beterelése a megbízóik által kijelölt karámba. Láthattuk a magyarországi tudatipar egyik legkártékonyabb figuráját, Sváby Andrást és az esténként konkrét eszelősként megnyilvánuló Till Attilát, amint életük legnagyobb sikereként értékelték, hogy „élőben” bemutathatták a hazai televíziózás első fellációját.
És láthattuk a „konkurencia” életrevaló szőkéjének arcán a fájdalmat, amiért mindezt nem ő mutathatta be.
És tetszett mindez a Nagy Hertha mosolyával felvértezett Mélykuti Ilonának is, aki még ekképp is megnyilvánult: „Ennyi klassz palival még soha nem reggeliztem együtt.” Valóban, elég érdekesen néztek ki együtt nyolcan a szaunában, az izzadós Bánó „Sony” András, Acsádi, a fekete inges (akit annak idején kitiltottak a televízióból, és ezt most elmondta röhögve vagy négyszer), meg a többiek, ha a Kovi ezt látja, azonnal szerződteti őket egy speciális igényeket kielégítő produkcióra, a Couvet-nak meg meszeltek, hacsak nem az Anett nevű lesz a tv-elnök, ami most már belefér. Verebes Borossal és Bochkorral vergődött, előbbi azt találta mondani, hogy „családtagokká válunk”, és itt most a hallgatókra gondolt (anyámhoz ne menj, Lajos!), utóbbi pedig megsajnálta a riportert; „Látszik rajtad, hogy néha szégyelled magad” (mármint a Heti Hetesben). A szégyen sajnos, csakúgy, mint a hála (Pozsgay) és az erkölcs (Nádas), már régóta nem politikai kategória, különben is a két derék propagandista kedvenc hírolvasója, a hajdani kálnivista Rómából elszármazott asszonyka megmondta a valódit: „Ezt a szintet kell tartani!”
Ez van most, itt tartunk, reality prolishow, slampos reggelek, „Bolgária” ünnepel. Aztán majd jönnek a hosszú téli esték, de azokra egy másik csapat készül, hűvösebb, elegánsabb, jó szivarok és csillogóbb kulissza, csupán a lényeg ugyanaz. A vasárnapi lazulásnak vége, itt az örökhétfő, Kéri, Lengyel, Kovács, Kuncze, Lendvai és Macskássy Izolda, aki protofasisztából lett házi kedvenc. Mert a Gazda megharagszik, ha 44-ről 16-ra zuhan a nézettség.