Benes szelleme

Van-e különbség a hitleri Németországban elkövetett igazságtalanságok, a Szlobodan Milosevics-féle szerb államban elkövetett emberiség elleni tettek és a szudétanémetek, illetve a felvidéki magyarok kitelepítése között? Vannak-e jó bűnösök, létezik-e egy egyetemes nemzetközi mérce, vagy szerencse kérdése, ki ússza meg és ki kerül törvény elé?
Ezek a kérdések ma újra aktuálisak, egy magyarok ellen is meghozott, a kollektív bűnösségen alapuló egykori döntés kapcsán. Eduard Benes dekrétumairól van szó, amelyek Jochen Frowein nemzetközi jogász szerint nem akadályozzák Csehország európai uniós csatlakozását. A heidelbergi egyetemen nemzetközi jogot tanító professzor (aki 1998 óta a Szegedi Egyetem díszdoktora is) a napokban készült el azzal a szakértői jelentéssel, amelyet az Európai Parlament elnöke rendelt meg. Frowein úgy gondolja, nemzetközi jogi szempontból nem kell érvényteleníteni a cseh kormánynak a dekrétumokat, érvényben maradásuk esetén is teljes jogú tagja lehet az uniónak. Az alkotmányjogász mindenesetre azt javasolja Prágának, hogy legalább fejezze ki sajnálkozását a jogtalanságok áldozatainak.
Aki nem tudná, ezt volt az a jogszabály, amelynek értelmében mintegy hárommillió szudétanémet vesztette el állampolgárságát és vált vagyontalan földönfutóvá (és még ők voltak a szerencsésebbek, mert az erőszakos kitelepítések több mint tízszázalékos emberveszteséggel jártak), és több mint százezer felvidéki magyar került be a lakosságcsere-programba, melynek során Csehországra vagy Magyarországra kellett költözniük, tizenöt kilós csomagba pakolva életük munkáját. A szakvélemény meghökkentette a kérdéssel mostanában egyre többet foglalkozó Európát.
A tegnapi osztrák lapok – egyetértve abban, hogy Ausztria kénytelen tudomásul venni a fejleményeket – pártállásra való tekintet nélkül egyetértenek abban, hogy Prágának legalább gesztust kell tennie az elüldözöttek felé. A konzervatív Die Presse nem fél kimondani: a botrányos jelentés újabb példája a politikai opportunizmusnak, amikor az egyetemes emberi értékeket is feláldozzák a napi érdekek oltárán. Az amnesztiatörvény (mely büntetlenséget biztosított a kitelepítések során elkövetett rémtetteknek) érvényben maradása azt igazolja, hogy bármit meg lehet úszni, ha azt kedvező politikai széljárásban követik el. A Lidove Noviny cseh napilap szerint az Európai Parlament külügyi bizottsága várhatóan már októberben visszatért a dekrétumok kérdéséhez, azt vizsgálva, hogy az egyes dekrétumok összeegyeztethetők-e az EU jogrendjével. Mint tudjuk, néhány hónapja Magyarországon is komoly belpolitikai vihart kavart a kérdés: az akkori magyar miniszterelnök, Orbán Viktor egy újságírói kérdésre válaszolva kifejtette, hogy véleménye szerint Csehországnak és Szlovákiának át kell gondolni a Benes-dekrétumok érvényességét. Az akkori ellenzék Orbánt otrombasággal vádolta, aki elefántként robog át a porcelánbolton, és olyan kérdéseket feszeget, amelyekről nem illik beszélni. Lám, Európában fel lehet tenni hasonló kérdéseket – az már más kérdés, hogy a nemzetközi igazságosságnak sem könnyű a dolga, ha a napi politikával kell megvívnia.
A dolognak még van egy szomorú tanulsága. A jelentések és állásfoglalások dzsungelében említés sem történik sem Szlovákiáról, sem az ott jogfosztást elszenvedő magyarokról. Pedig a benesi dekrétumok még ott is hatnak: arra hivatkozva nem kaphatják vissza egykori földjeiket és ingatlanaikat a magyarok. A „sikeres és profi” magyar külpolitikának nem prioritása ez a kérdés, s ha Prága bocsánatot is kér a szudétanémetektől, Pozsony csendben maradhat.