Műtermek sajátos világa

Budapest, a művészek városa – Művészek és műtermek címmel látható kiállítás október 20-tól december 4-ig az Ernst Múzeumban. A tárlat a korábbi építészettörténeti kiállítások sorába illeszkedve – részben az 1990-es bécsi kiállítást követve – kívánja megidézni a budapesti műtermek világát, bemutatva például a Gellért-hegyi műterembérházat, a Százados úti művésztelepet vagy a hazai, elsősorban a fővárosi oktatás műtermeit.

Az Ernst Múzeum a budapesti mozik és kávéházak világát bemutató tárlatai után a képzőművészeti alkotások születésének színtereit, a műtermek világát kívánja bemutatni a látogatóknak. Az új kiállítás különleges helyet foglal el a múzeum modern magyarországi – és fővárosi – köztereit feldolgozó sorozatában. Az anyag ugyanis a budapesti műteremépítészet emlékeit és a műtermek privát, valamint közszerepét és annak változásait egyaránt a néző elé kívánja tárni.
„A műteremházak, művésztelepek tanúsága szerint a századfordulón hittek a kultúra, a művészetek ember-, társadalom- és civilizációformáló képességében, pontosabban az embert, a civilizációt, a társadalmat az ember kultúra- és művészetalkotó képességéből eredeztették, s ezek nélkül, az iparosítás korában, elsatnyulni, felbomlani látták azokat” – mondta a tárlat bevezetőjében Keserű Katalin művészettörténész.
A kiállítás bemutatja a műterem-építészet történetét, de elsősorban a múlt századfordulón épült budapesti műtermekre fókuszál, így a legrégibb épületektől egészen napjainkig nyomon követhetjük a változásokat. A nagy műterem-bérházak, villák zöme a múlt századfordulón keletkezett, jórészt bécsi és müncheni előzmények nyomán, a korszak legkitűnőbb építészeinek tervei alapján. Ezek közül több tervrajzot, makettet és épületfotót is viszontláthatunk most az Ernst Múzeumban. Enteriőrszerűen, korabeli bútorokkal, műtárgyakkal berendezve néhány nagy alkotó – Stróbl Alajos, Benczúr Gyula, Rippl-Rónai, Medgyessy, Kondor Béla – műtermének hangulatát is megidézték a rendezők.
A hagyományok szerint a mostani kiállításhoz is készült katalógus, amelyet a tárlat rendezője, Hadik András és Radványi Orsolya szerkesztett. A kiadvány tanulmányai, amelyeket a téma jeles képviselői jegyeznek, a budapesti műtermek és műteremházak mellett a történelmi Magyarország területén fellelhető épületekkel és a vidéki művésztelepekkel is foglalkoznak. Ebben is szerepelnek a történelmi előzménynek tekinthető XIX. századi műtermek. A legrészletesebb azonban a századfordulós épületekről és a két világháború közötti és utáni műterem-építészetről szóló anyag a katalógusban.
A rendezők remélik, hogy mind a kiállítás, mind a katalógus új gondolatokat generál majd a művészettörténészekben, és egyúttal talán kedvet ad majd további kutatásokhoz, másrészt a „civil” nagyközönséget is bevezeti egy számára eddig jobbára ismeretlen világba.