Pártuniós tervek a kisgazdáknál

Létkérdés, hogy a kisgazda érzelmű tömegek megtalálják a helyüket a magyarországi jobboldalon – fejtette ki lapunknak Horváth Béla. Az FKGP parlamenti frakciójának egykori szóvivője úgy véli: az FKGP és a kisgazda eszmeiség jövője csak a jobboldali pártunióban képzelhető el.

Mennyiben teremt új helyzetet ön szerint a Legfelsőbb Bíróság kiszivárgott döntése, amelynek értelmében már nem Torgyán József a Független Kisgazdapárt elnöke?
– A legújabb kori kisgazdapárt története az áprilisi választásokon befejeződött, ám a kisgazda eszmeiség történelmi küldetésére, hagyományaira talán nagyobb szükség van, mint valaha. A 0,76 százalékos eredmény a párt sok évtizedes történetében példátlan mélypont volt, így tulajdonképpen a Legfelsőbb Bíróság döntése, amelynek értelmében a volt elnököt megfosztotta tisztségétől, már csak a végjátéknak is a végét, a politikai és erkölcsi megsemmisítést jelenti az eddigi vezetés számára.
– Élet lehelhető-e az FKGP-be, nem játszotta-e el végképp hitelét potenciális szavazóbázisa előtt? Egyáltalán: szükség van-e erre a politikai formációra, vagy már túlhaladottá vált a jobboldalon?
– Valóban létkérdés, hogy vajon a kisgazda-szimpatizánsok, kisgazda érzelmű polgárok hol találhatják meg a helyüket a jobboldalon. Sajnos el kell ismerni – még ha nem is célszerű hátrafelé tekingetni, sem pedig öncélúan bírálni –, hogy a polgári oldal, illetve a Fidesz elhibázott stratégiát választott a kisgazda- szimpatizánsok megnyerésére. Be kell látni, hogy a Kisgazda Polgári Egyesület és annak vezéregyéniségei minden jó szándékuk ellenére nem tudták hozni azt a szavazatmennyiséget, amellyel a jobboldal kormányon maradhatott volna.
– Nem lenne hiba pusztán az ő nyakukba varrni a választási vereséget?
– Természetesen én sem erre gondoltam, csakhogy az okokhoz ez a körülmény is hozzátartozik. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek kellett fölráznia a két forduló közt országjáró körútjával a vidék társadalmát, köztük a jelentős számú kisgazda réteget. Meg is lett az eredménye, hiszen a vidéki egyéni választókörzetekben fölényes győzelmet aratott a jobboldal. Hangsúlyozom: mindezt nem azért mondom, hogy a régi sérelmeket, konfliktusokat és félreértéseket ismét napirendre vegyem. Ellenkezőleg: úgy vélem, hogy a jobboldal számára az uniósodási folyamat lehet a jövő útja, az egyetlen kitörési pont. Ilyen szempontból tehát bárki is lesz a jövőben a Független Kisgazdapárt elnöke, valójában nem szabad elkülönülő politikát folytatnia. Nem egy saját történelmi útját hangsúlyozó kis pártra van szükség, hanem olyanra, amely képes betagozódni az új típusú jobbközép unióba.
– Nem lenne ez önfeladás a kisgazdák részéről?
– Egyáltalán nem, hiszen a kisgazda eszmeiséget és hagyományt, az Isten, haza, család hármas jelszót, a keresztény nemzetpolitikát még jobban, hatékonyabban tudnánk képviselni. Mindezen értékek a jelenlegi, a Fidesz által vezetett öszszefogásban már jelen vannak – a vidék értékrendjének teljes betagozódása azonban csak a kisgazda- társadalom és szimpatizánsi kör egészének az unióhoz való csatlakozásával érhető el. Így az EU-csatlakozás után már egy nagyobb politikai tömörülésen belül, ám politikai önállóságunkat mégsem föladva tudnánk valódi szószólói lenni a vidék Magyarországának. Ne feledjük: az európai uniós csatlakozásban döntő szerepe lesz a vidéki gazdatársadalomnak, így nagy veszélyt hordozna, ha politikai képviselet nélkül maradnának.
– A kisgazda érzelmű szavazók azonban meglehetősen „szétszavaztak” a tavaszi választások alkalmával, sokak szerint ez a „csapat” már nem is igen gyűjthető egy zászló alá. Vagy a bírósági döntés ebből a szempontból is egyfajta tiszta lapot jelenthet?
– Azt hiszem, a jövő kulcsa az, hogy a valós értékei alapján beszéljünk a kisgazdapártról. Emlékeztetek rá: 1998-ban az FKGP döntő szerepet játszott abban, hogy polgári kormány alakulhatott Magyarországon. A párt volt elnökétől függetlenül a helyi önkormányzati testületekben, a megyei közgyűlésekben és az országgyűlési képviselőcsoportban a döntő többség mindvégig a jobboldali politikát támogatva tevékenykedett. Igaz, volt a kormányzatban egy-két személy, akiknek a ténykedése beárnyékolta a párt egészének a megítélését. Az országgyűlési frakció viszont mindvégig biztosította a parlamenti többséget, a határozatképességet, a törvényjavaslatok, indítványok elfogadását. Mindezek tények, s azt támasztják alá, hogy nem csupán sárdobálást érdemel a kisgazdapárt. A kérdésben említett „tiszta lapot” tehát, úgy gondolom, megérdemli a józanul gondolkodó, becsületesen politizáló kisgazda többség. A kisgazda-társadalom ismét egy táborba gyűjtése pedig nem önérdek, hanem az egész nemzet, a jobboldal elemi érdeke.
– Nem lehetetlen vállalkozás már ez a mai Magyarországon?
– Biztos vagyok abban, hogy nem. Azt vallom, hogy a tavaszi választásokon nem csupán egy-két mandátum hiányzott a polgári kormányzás továbbviteléhez. Önkritikusan el kell ismerni, hogy több mint hatvan százalékot kellett volna elérnie a jobboldalnak. Hogy ez mégsem így történt, abban a kisgazdák belső megosztottsága is közrejátszott. Vagyis rendkívüli mértékben hiányzott az 1998-as választások 14 százalékos kisgazda- eredménye, valamint a második fordulóba jutott sok egyéni jelölt.
– A hat-hét kisgazda-csoportosulás is közrejátszott abban, hogy a szavazóbázis szétforgácsolódott. Kétségtelen az is, hogy a szimpatizánsok körében volt sértődöttség, visszahúzódás, csendes beletörődés, mint ahogy sokan csak keserűen legyintettek, ha az FKGP szóba került. Viszont éppen azért lehetünk optimisták, mert ha ez a szétforgácsoltság megszűnik, ismét komoly tartalékává válhatnak a jobboldalnak a kisgazda érzelmű tömegek.
– Ezek a tömegek azonban politikailag közömbössé is válhattak az utóbbi időben.
– Személyesen tapasztaltam meg ennek az ellenkezőjét, amikor Orbán Viktor körútjának egyes állomásain érzékeltem az emberek reakcióját. A kisgazda érzelmű polgárok azonban nemcsak egy-egy politikai vezető gondolatvilágához, hanem egy egész gondolatrendszerhez s annak szervezeti kereteihez szeretnének csatlakozni; ehhez nyújtana segítséget egy polgári unión belüli megújult kisgazdapárt.
– Kérdéses, mennyiben újulhat meg egy olyan párt, amelynek vezetői rengeteg egymás elleni adok-kapokban vettek részt, s számtalan tüskét hordoznak magukban.
– Az egész jobboldal jövőjét kell néznünk, nem lehet tekintettel lenni a különböző szintű kisgazda vezetők személyes sérelmeire. A közös fellépést eddig nagyban hátráltatta, hogy sok mindenki őrizgetett a másikkal szemben régi sérelmeket. Ez persze annak is köszönhető, hogy különböző szereplők és csoportok különböző ideig tartottak ki a korábbi pártelnök mellett.