Phenjani sakk

Megvan a következő célpont? – tették fel a kérdést katonai körökben azt követően, hogy az Egyesült Államok bejelentette: bizonyítékokkal rendelkezik arról, hogy a phenjani vezetés egy korábbi megállapodást megszegve folytatja erőfeszítéseit, hogy a leghatásosabb tömegpusztító fegyver birtokába jusson. Valóban, az ügy súlyossága miatt nem elképzelhetetlen, hogy a békeszerződéssel nem megpecsételt koreai „hidegháború” idővel „forróvá” válhat.
Amennyiben igaznak bizonyulnak a hírek, és az állítólag pakisztáni támogatással létrehozott robbanóeszközöket hordozható, bevethető formába sikerül fejleszteni s illeszteni azokat a már korábban demonstrált észak-koreai nagy hatótávolságú hordozórakétákhoz, akkor nagy valószínűséggel sor kerülhet egy amerikai–dél-koreai megelőző csapásra. Ám mielőtt előreszaladnánk az időben, érdemes megvizsgálni, hogy a phenjani vezetés, nevesül Kim Dzsong Il nem politikai sakkhúzásnak szánta-e a „közvetett” nyilvánosságra hozatalt, melyet az a vád követett, hogy Washington nem teljesítette a nukleáris reaktorok szállítására vonatkozó ígéretét. Időzítése érthető, hiszen az Egyesült Államok most éppen Irakra összpontosít, s meglehetősen váratlanul érték az új információk. Elképzelhető, hogy nyomorúságos belső viszonyai indították erre a lépésre, hogy újabb, jelentős anyagi segítséget csikarjon ki programja „leállításáért” cserébe.
Noha ez a húzás rövid távon – főleg Washington más irányú elfoglaltsága miatt – hozhat némi eredményt, Colin Powell amerikai külügyminiszter minapi nyilatkozata, melyben az említett 1994-es megállapodást semmisnek mondja, nem biztat sok jóval. Azt az érzést kelti, hogy az Egyesült Államok inkább vállalja a konfliktus kockázatát, mint azt, hogy diktátorok zsarolják. Noha ez a politika – mely szinte megegyezik az Irakkal kapcsolatossal – látszólag erős morális alapokon áll, nem veszi figyelembe a várható súlyos veszteségeket. A legoptimistább értékelések szerint ugyanis egy hagyományos fegyvereket alkalmazó konfliktus is több százezer – főként civil – halálával fenyeget a Koreai-félszigeten. A demilitarizált övezet északi oldalán egymillió katona áll ugrásra készen, akik a kis földrajzi távolságok miatt még a rendkívül jól felszerelt amerikai erőknek is meglepetéseket okozhatnak. És akkor még nem is vettük számba a feszültséget szító nukleáris fegyvereket, illetve a szintén alkalmazásra váró vegyi harcanyagokat.