Tollhegyen

Valami nagy balhé volt minap Károlyi Mihály néhai köztársasági elnök szobránál. Károlyi Mihály körül állandóan balhé van. Hol Kun Béláékat hozza ki a Gyűjtőfogházból, kiáltsák már ki a dicsőséges Tanácsköztársaságot (mire azok kikiáltották), néha meg a politikai tisztesség alapelemeivel vív harcot: le a Horthy-rendszerrel, pusztuljon el a szomszéd tehene, ha már az enyém feldobta a páros ujjú patáját (a teheneknek az van).
De elmentem a mondanivalótól, a lényeg itt az, hogy határozott politikai trágárkodások hangzottak el a Károlyi-szobornál, az eseményen fellépett maga Hanti Vilmos, az Otthont Magyarországból Összefogás elnöke, akinek beszédéből nem szeretnék hosszabban idézni, vissza ne fejlődjön szellemileg a lap olvasótábora. Összesen talán csak annyit, hogy jó Hanti Vilmos kijelentette: „Nem tekinthető köztársaságnak az a helyzet – Orbánékra gondolt az elnök úr –, amikor a hatalom visszaél a joggal, ellenségnek tekinti a másképpen gondolkodókat, nem nyilvánosan kezeli a közpénzeket és bátorítja a kirekesztést.”
Hanti Vilmos rögtönítélő politikus valószínűleg Kun Béla emlékét szokta megkönnyezni, aki úgy távozott Magyarországról a kommunizmus bukásakor (1919. augusztus 1.), hogy véletlenül magával vitt huszonötmillió pengő aranykoronát a közpénzekből, de ezt Hanti Vilmos elnézi neki, mert az járt a Bélának, mert ő volt a Béla.
Azért itt pulzust kellene mérni, kedves Vilmos! Ma már kiváló gyógyszerek vannak az agy érelmeszesedése ellen (a mellékhatások tekintetében keresse orvosát, gyógyszerészét). Éppen ideje lenne.
Károlyit pedig isten nyugosztalja. Meg a Munkáspárt.