B ár a lengyel kormánypártok szerint a koppenhágai EU-csúcsértekezleten elnyert feltételeknél jobbra nem lehetett számítani, az ellenzék egy része azonban bírálja a kormányt a „gyenge eredmény” miatt. Aleksander Kwasniewski államfő csillagos ötösre értékelte a lengyel tárgyalók teljesítményét. A sikerben szerinte kiemelkedő szerepe volt Anders Fogh Rasmussen dán kormányfőnek, aki „minden dicséretet megérdemel”, és akinek külön levélben köszönte meg a közreműködést. Andrzej Lepper, az euroszkeptikus Önvédelem vezetője bírálta a kormányt, amely szerinte semmit sem hozott Koppenhágából a lengyel társadalomnak. A kormányfő köszönetet mondott II. János Pál pápának az uniós csatlakozás támogatásáért.
Elégedett az Európai Unió koppenhágai csúcsértekezletének eredményével Vladimír Spidla cseh miniszterelnök, s úgy véli, hogy Prágának sikerült kedvező csatlakozási feltételeket kiharcolnia, míg az ellenzék úgy tartja, hogy nincs minek örülni. A cseh küldöttség pénteken Koppenhágában – így tartják számon Prágában – utolsóként zárta le a csatlakozási tárgyalásokat, s Prága végül is 183 millió euróval kap többet Brüsszeltől, mint azt az EU eredetileg javasolta. Spidla visszautasította a cseh mezőgazdasági termelők bírálatát, akik szerint Koppenhága a cseh agrárium számára „fekete péntekként” íródik be a történelembe. A két ellenzéki párt kevésbé tartja kedvezőnek a Koppenhágában elért eredményt. – Nincs minek örülni, mert okosabb tárgyalási taktikával ennél jobb eredményt is el lehetett volna érni – jelentette ki Václav Klaus volt kormányfő és képviselőházi elnök, aki szerint Brüsszel nem kezelte egyenrangúként a jelölteket.
Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő úgy vélekedett, amit Szlovákia Koppenhágában elérhetett, azt elérte. A szlovák küldöttség eleve elégedetten utazott a dán fővárosba, s Dzurinda szerint nem volt szükséges a meglevőknél is jobb feltételekért tárgyalni. Ezzel együtt élesen bírálja Dzurindát a Pozsonyban megjelenő SME, amiért a szlovák kormányfő a koppenhágai EU-csúcsra utazó szlovák kormányküldöttségből ki akarta szorítani a kabinetjéhez tartozó Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselőjét. A liberális szlovák lap hírmagyarázója, Ales Krátky felidézi: Dzurinda eredetileg kormánya egyetlen magyar tagját, még az integrációs ügyeket irányító Csáky Pál miniszterelnök-helyettest sem sorolta be a küldöttségbe. Az, hogy Simon Zsolt, az MKP egy másik tagja ott volt Koppenhágában, semmit sem változtat a furcsa érzésen, hogy a szlovákiai magyarokat „ki akarták sakkozni Szlovákia történelmi sikeréből”.
A kezdeti csalódottság után enyhülni látszik a török álláspont, amely erősen sérelmezi az Európai Unió koppenhágai csúcsértekezletén született határozatot. Hírügynökségek erre következtetnek a kormányfő, Abdullah Gül szombat esti nyilatkozatából, amelyet hazatérése után tett. Gül utalt arra: bár Ankara csatlakozási tárgyalásai a remélt időpontnál később kezdődhetnek, Törökország útja Európa felé töretlen marad. Az EU állam- és kormányfői pénteken a dán fővárosban úgy foglaltak állást, hogy amennyiben Törökország teljesíti a feltételeket, 2004 decemberében döntés születhet a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. Ankara azt remélte, hogy ezek a tárgyalások már 2004 elején megkezdődhetnek.
Az olasz miniszterelnök értékelése szerint Európa történelmi napot élt át pénteken, amikor az Európai Unió koppenhágai csúcsértekezletén hivatalossá vált a döntés tíz új tagállam 2004. májusi felvételéről. Silvio Berlusconi rámutatott, hogy új fejezet nyílt Európa történelmében. Az olasz kormányfő úgy vélte, hogy előrelépés történt annak a „Nagy-Európának” a felépítésében, amely majdan magában foglalhatja Oroszországot és Izraelt is.
A The Guardian szerint az EU koppenhágai csúcsértekezlete inkább elraktározta, semmint megoldotta az EU bővítésével kapcsolatos problémákat. A baloldali brit napilap elismeri, hogy a tíz új tagjelölt ország hivatalos meghívása az Európai Unióhoz való csatlakozásra „az európai kontinens tényleges egyesülését jelző történelmi pillanat”, ugyanakkor úgy véli, hogy az elszalasztott lehetőségek csúcstalálkozója volt a koppenhágai tanácskozás. Bármi lett is a tagjelölt országokkal az utolsó pillanatig folytatott költségvetési alkudozás eredménye, nem kétséges, hogy a tízek megrövidítve érzik magukat.
Az unióba felvételt nyert országok húsz-harminc év múlva ugyanolyan színvonalon fognak teljesíteni, mint az Európai Unió eddigi 15 tagállama, s olyan gazdasági fellendülés elébe néznek, amit a nyugati országok az 50-es 60-as években éltek meg – jósolja Gérard Duchene francia gazdasági szakértő a Libération hét végi számában. A magyar vagy a szlovén gazdaság például már korábban képes volt szembenézni a piacgazdaság követelményeivel, ezért ezek az országok teljesítőképesség szempontjából igen dinamikusak, közülük nem egynél számítani lehet az írországi példa megismétlődésére – vélekedett az elemző. Utalt arra, hogy az 1970-ben még elmaradott Írország ma egyike az unió leggazdagabb államainak.
Mozgalmas hónapok előtt
Munkatársunktól
Noha a koppenhágai csúcson a tizenötök lezárták a csatlakozási tárgyalásokat a tíz aspiránssal, az érintettek továbbra sem ülhetnek a babérjaikon, hiszen a következő két évben meglehetősen mozgalmas időszak vár rájuk. Főként a most meghívót kapott országokban lesz sűrű az eseménynaptár, hiszen a jelöltországokban nemcsak a csatlakozásról, hanem a parlament összetételéről vagy az államfő személyéről is szavaznak majd.
A sort Litvánia kezdi, ahol december végén elnökválasztást tartanak, majd következik Csehország és Ciprus, ahol januárban, illetve februárban döntenek az új államfő személyéről. Az észtek márciusban vonulnak az urnákhoz – igaz, ők az új parlament összetételéről döntenek majd. Áprilisban (a jelöltek közül elsőként) Magyarország voksol az uniós csatlakozásról. Rá négy nappal, azaz 2003. április 16-án az EU soros elnöki tisztét ellátó Görögország fővárosában a régi és az új tagok aláírják a csatlakozási szerződést, amelyet – a görög és az azt követő olasz elnökség alatt – ratifikálnia kell a tizenötöknek, az Európai Parlamentnek és a belépő országoknak egyaránt. A dokumentum 2004. május elsején lép érvénybe, Magyarország és a többi tagjelölt ekkortól válik az Európai Unió teljes jogú tagjává.
Addig azonban a tagjelölt országok lakossága népszavazáson nyilvánít véleményt a szerződésről: Szlovákia és Csehország például 2003 júniusában voksol majd. A legtöbb országban azonban még mindig bizonytalan a szavazás időpontja – a szlovének és a máltaiak valószínűleg 2003 első felében járulnak a szavazóurnákhoz, a balti országokban pedig várhatóan ősszel voksolnak majd. Lengyelországban sem tűzték még ki a pontos dátumot, így lehet, hogy június 8-án, ám elképzelhető, hogy csak ősszel rendezik meg a referendumot. Ha Ciprus ügyében sikerül megállapodást kötnie a görög és török közösségnek, akkor a megosztott szigeten várhatóan március végén szavaznak az újraegyesítésről és az EU-tagságról.
A nagy „közös” szavazásra 2004 júniusáig várni kell: az Európai Unió célkitűzése szerint ekkor ugyanis már az új tagok polgárai is részt vehetnek az európai parlamenti voksoláson.
Robert C. Castel: Ha zsidókról van szó, akkor mindent lehet
