Felemás értékelés Koppenhágáról

Hírösszefoglaló
2002. 12. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

B ár a lengyel kormánypártok szerint a koppenhágai EU-csúcsértekezleten elnyert feltételeknél jobbra nem lehetett számítani, az ellenzék egy része azonban bírálja a kormányt a „gyenge eredmény” miatt. Aleksander Kwasniewski államfő csillagos ötösre értékelte a lengyel tárgyalók teljesítményét. A sikerben szerinte kiemelkedő szerepe volt Anders Fogh Rasmussen dán kormányfőnek, aki „minden dicséretet megérdemel”, és akinek külön levélben köszönte meg a közreműködést. Andrzej Lepper, az euroszkeptikus Önvédelem vezetője bírálta a kormányt, amely szerinte semmit sem hozott Koppenhágából a lengyel társadalomnak. A kormányfő köszönetet mondott II. János Pál pápának az uniós csatlakozás támogatásáért.
Elégedett az Európai Unió koppenhágai csúcsértekezletének eredményével Vladimír Spidla cseh miniszterelnök, s úgy véli, hogy Prágának sikerült kedvező csatlakozási feltételeket kiharcolnia, míg az ellenzék úgy tartja, hogy nincs minek örülni. A cseh küldöttség pénteken Koppenhágában – így tartják számon Prágában – utolsóként zárta le a csatlakozási tárgyalásokat, s Prága végül is 183 millió euróval kap többet Brüsszeltől, mint azt az EU eredetileg javasolta. Spidla visszautasította a cseh mezőgazdasági termelők bírálatát, akik szerint Koppenhága a cseh agrárium számára „fekete péntekként” íródik be a történelembe. A két ellenzéki párt kevésbé tartja kedvezőnek a Koppenhágában elért eredményt. – Nincs minek örülni, mert okosabb tárgyalási taktikával ennél jobb eredményt is el lehetett volna érni – jelentette ki Václav Klaus volt kormányfő és képviselőházi elnök, aki szerint Brüsszel nem kezelte egyenrangúként a jelölteket.
Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő úgy vélekedett, amit Szlovákia Koppenhágában elérhetett, azt elérte. A szlovák küldöttség eleve elégedetten utazott a dán fővárosba, s Dzurinda szerint nem volt szükséges a meglevőknél is jobb feltételekért tárgyalni. Ezzel együtt élesen bírálja Dzurindát a Pozsonyban megjelenő SME, amiért a szlovák kormányfő a koppenhágai EU-csúcsra utazó szlovák kormányküldöttségből ki akarta szorítani a kabinetjéhez tartozó Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselőjét. A liberális szlovák lap hírmagyarázója, Ales Krátky felidézi: Dzurinda eredetileg kormánya egyetlen magyar tagját, még az integrációs ügyeket irányító Csáky Pál miniszterelnök-helyettest sem sorolta be a küldöttségbe. Az, hogy Simon Zsolt, az MKP egy másik tagja ott volt Koppenhágában, semmit sem változtat a furcsa érzésen, hogy a szlovákiai magyarokat „ki akarták sakkozni Szlovákia történelmi sikeréből”.
A kezdeti csalódottság után enyhülni látszik a török álláspont, amely erősen sérelmezi az Európai Unió koppenhágai csúcsértekezletén született határozatot. Hírügynökségek erre következtetnek a kormányfő, Abdullah Gül szombat esti nyilatkozatából, amelyet hazatérése után tett. Gül utalt arra: bár Ankara csatlakozási tárgyalásai a remélt időpontnál később kezdődhetnek, Törökország útja Európa felé töretlen marad. Az EU állam- és kormányfői pénteken a dán fővárosban úgy foglaltak állást, hogy amennyiben Törökország teljesíti a feltételeket, 2004 decemberében döntés születhet a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. Ankara azt remélte, hogy ezek a tárgyalások már 2004 elején megkezdődhetnek.
Az olasz miniszterelnök értékelése szerint Európa történelmi napot élt át pénteken, amikor az Európai Unió koppenhágai csúcsértekezletén hivatalossá vált a döntés tíz új tagállam 2004. májusi felvételéről. Silvio Berlusconi rámutatott, hogy új fejezet nyílt Európa történelmében. Az olasz kormányfő úgy vélte, hogy előrelépés történt annak a „Nagy-Európának” a felépítésében, amely majdan magában foglalhatja Oroszországot és Izraelt is.
A The Guardian szerint az EU koppenhágai csúcsértekezlete inkább elraktározta, semmint megoldotta az EU bővítésével kapcsolatos problémákat. A baloldali brit napilap elismeri, hogy a tíz új tagjelölt ország hivatalos meghívása az Európai Unióhoz való csatlakozásra „az európai kontinens tényleges egyesülését jelző történelmi pillanat”, ugyanakkor úgy véli, hogy az elszalasztott lehetőségek csúcstalálkozója volt a koppenhágai tanácskozás. Bármi lett is a tagjelölt országokkal az utolsó pillanatig folytatott költségvetési alkudozás eredménye, nem kétséges, hogy a tízek megrövidítve érzik magukat.
Az unióba felvételt nyert országok húsz-harminc év múlva ugyanolyan színvonalon fognak teljesíteni, mint az Európai Unió eddigi 15 tagállama, s olyan gazdasági fellendülés elébe néznek, amit a nyugati országok az 50-es 60-as években éltek meg – jósolja Gérard Duchene francia gazdasági szakértő a Libération hét végi számában. A magyar vagy a szlovén gazdaság például már korábban képes volt szembenézni a piacgazdaság követelményeivel, ezért ezek az országok teljesítőképesség szempontjából igen dinamikusak, közülük nem egynél számítani lehet az írországi példa megismétlődésére – vélekedett az elemző. Utalt arra, hogy az 1970-ben még elmaradott Írország ma egyike az unió leggazdagabb államainak.

Mozgalmas hónapok előtt

Munkatársunktól
Noha a koppenhágai csúcson a tizenötök lezárták a csatlakozási tárgyalásokat a tíz aspiránssal, az érintettek továbbra sem ülhetnek a babérjaikon, hiszen a következő két évben meglehetősen mozgalmas időszak vár rájuk. Főként a most meghívót kapott országokban lesz sűrű az eseménynaptár, hiszen a jelöltországokban nemcsak a csatlakozásról, hanem a parlament összetételéről vagy az államfő személyéről is szavaznak majd.
A sort Litvánia kezdi, ahol december végén elnökválasztást tartanak, majd következik Csehország és Ciprus, ahol januárban, illetve februárban döntenek az új államfő személyéről. Az észtek márciusban vonulnak az urnákhoz – igaz, ők az új parlament összetételéről döntenek majd. Áprilisban (a jelöltek közül elsőként) Magyarország voksol az uniós csatlakozásról. Rá négy nappal, azaz 2003. április 16-án az EU soros elnöki tisztét ellátó Görögország fővárosában a régi és az új tagok aláírják a csatlakozási szerződést, amelyet – a görög és az azt követő olasz elnökség alatt – ratifikálnia kell a tizenötöknek, az Európai Parlamentnek és a belépő országoknak egyaránt. A dokumentum 2004. május elsején lép érvénybe, Magyarország és a többi tagjelölt ekkortól válik az Európai Unió teljes jogú tagjává.
Addig azonban a tagjelölt országok lakossága népszavazáson nyilvánít véleményt a szerződésről: Szlovákia és Csehország például 2003 júniusában voksol majd. A legtöbb országban azonban még mindig bizonytalan a szavazás időpontja – a szlovének és a máltaiak valószínűleg 2003 első felében járulnak a szavazóurnákhoz, a balti országokban pedig várhatóan ősszel voksolnak majd. Lengyelországban sem tűzték még ki a pontos dátumot, így lehet, hogy június 8-án, ám elképzelhető, hogy csak ősszel rendezik meg a referendumot. Ha Ciprus ügyében sikerül megállapodást kötnie a görög és török közösségnek, akkor a megosztott szigeten várhatóan március végén szavaznak az újraegyesítésről és az EU-tagságról.
A nagy „közös” szavazásra 2004 júniusáig várni kell: az Európai Unió célkitűzése szerint ekkor ugyanis már az új tagok polgárai is részt vehetnek az európai parlamenti voksoláson.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.