Kik járnak ma a cserkészösvényen?

A Magyar Cserkészszövetség ma ünnepli megalakulásának kilencvenedik évfordulóját. A szervezetet annak idején bekebelezte az úttörőszövetség, de amint lehetett, újjáalakult. Vagyonukat nem kapták vissza, de a cserkészszellem ma is él, s a hajdanvolt célok tán időszerűbbek, mint valaha.

Ha egyszer azon veszitek észre magatokat, hogy nincs mit csinálnotok, jusson eszetekbe, hogy mindig sokan szorulnak segítségre, szegények, aggok, betegek – üzente 1937-ben a cserkészseregnek nyolcvanadik születésnapja alkalmából Robert Baden-Powell, a mozgalom szülőatyja. A tehetséges katona 1893–94-ben rendezte meg első egyéni kiképzőtáborát a századába tartozóknak: cserkészésből, táborozásból. A kiképzésből aztán az évek múltán átfogó ifjúságnevelési módszert fejlesztett ki. A cél az volt, hogy összefogja és értékes emberré formálja a XX. század eleji nagyvárosok kallódó fiataljait. A családi kötelékek lazulásával, a vallásos élet háttérbe szorulásával egyre több fiatalkorú került bíróság elé. A források szerint 1916-ban Anglia 17 legnagyobb városában 14 400 gyermeket idéztek a törvény elé, Budapesten ez a szám 14 256 volt. Ahogy akkoriban a katolikus egyházfőnek írták: „Valóságos hadsereg ez, ha négyes sorokban végigvonulnának a városon, a szomorú menet eleje már a Károlyi-palotánál járna, és a vége még ki sem bontakozott volna a Keleti pályaudvar üvegcsarnoka alól.”
Baden-Powell pedagógiai módszereit a gyermekközpontúság, a serdülők életkori sajátosságainak figyelembevétele, az öntevékenységre és az önállóságra való szoktatás, az egyén és a közösség összhangjának megteremtése jellemezte. Szükségesnek tartotta a valláserkölcsi nevelést, de ellenzett minden hátrányos felekezeti megkülönböztetést. A cserkészcsapaton belül eltűntek a társadalmi különbségek is. A boy scout-mozgalom hamar népszerűvé vált, és meglepő gyorsasággal terjedt el a szigetországban s az egész világon, megoldást kínálva az égetővé váló problémákra.
A cserkészet Magyarországon a 20-as, 30-as években élte a virágkorát, a mozgalom egyik legnagyobb eredménye az 1933-as gödöllői jamboree (azaz a világmozgalom IV. nagytáborozása volt, amit a Magyar Cserkészszövetség rendezhetett meg), lesöpörve a pályáról az USA-t és Csehszlovákiát. Teleki Pál, tragikus sorsú miniszterelnökünk, 1931-től kormánybiztosként dolgozott a találkozó sikeréért, hiszen az esemény a trianoni sokkból lábadozó Magyarországra irányította a világ figyelmét, komoly kiaknázható külpolitikai lehetőségek rejlettek benne.
Ötvenkét ország képviseletében 30 ezer cserkész vonult fel Horthy Miklós és Baden-Powell előtt a régi Aréna téren, a világtáborozás eseményeiről tízezer újságcikk jelent meg és rengeteg könyv, 160 album. Az egész világ megismerte a magyar csodaszarvast, amely a világtábor egyik jelképe volt. Még a hivatalos csatakiáltásba is bevették: Hajrá, Csodaszarvas!
A Magyar Cserkészszövetség a húszas években több ingatlanhoz jutott, a cserkészmozgalom és -szellemiség a magyar társadalom meghatározó tényezőjévé vált, számtalan kiváló tudós, művész, sportoló kapott a szervezet kötelékében egy életre meghatározó inspirációt. Az összetartozás tudata életük végéig élt az egykori cserkészekben, igazolva az angol mondást: A cserkész mindig cserkész marad!
A cserkészetet, amely tradicionálisan antimarxista volt, a második világháború után másodszor olvasztotta be az úttörőmozgalom. (Először a 19-es kommün idején tettek erre kísérletet.) A bekebelezés nem ment könnyen, a cserkészet sokáig jóval népszerűbb volt, mint a rivális „ifjúsági szervezet”. A szövetség minden vagyona átszállt az úttörőmozgalomra, az 1988-as újjáalakulás után a szövetség semmit nem kapott vissza. A cserkészet állami támogatása változó volt, a Horn-kormány alatt vált lehetővé az adó egy százalékának az igénylése.
Az országban majdnem 400 igazolt csapat működik tizenháromezer cserkésszel. A legtöbb csapatot az egyházközség tartja fenn, biztosítva a helyiséget és az éves tagdíjat. Az újjáalakulás óta azonban – a hagyományokkal ellentétben – iskolai szervezésű csapat szinte csak az egyházi iskolákban található. A szülők már ahhoz a korosztályhoz tartoznak, amely nem ismerhette a mozgalmat, talán ezért is él meglehetősen vegyes kép róla. Sokan az idősek korszerűtlen nosztalgiamozgalmát látják benne, mások a valójában nem létező katonás vonásaitól tartanak. Baden-Powell becsületes, hasznos embereket akart adni Angliának. A magyar cserkészet a két világháború között ezeken az elveken túllépve az „emberebb ember és magyarabb magyar” cserkészeszme szerint nevelt ifjúságban látta a nemzet felemelkedésének esélyét.
Sík Sándor pap-tanár, legendás cserkészvezető több mint hetven évvel ezelőtti szavai ma is aktuálisak: „Olyan ifjúságra vár a magyar társadalom, amely érzi hivatását, erejét, amelynek van hite és lendülete, és amely elébe is akar állni a magyar jövő óriási munkájának. Erre a feladatra csak az az ifjúság alkalmas, amelynek van meggyőződése, vannak elvei, és tudja, hogy van célja és értelme az életnek” – ezért jött létre a cserkészet.