Ciprusi álmodozók

Dervis Eroglu ciprusi török „miniszterelnök” a minap fantasztának nevezte a sziget újraegyesítése mellett tüntetőket, akik az utóbbi néhány hétben többször is utcára vonultak, hogy felszólítsák Rauf Denktas elnököt: vagy írja alá az újraegyesítésre felkínált ENSZ-tervet, vagy mondjon le. Álmokban ringatják magukat, mondta Eroglu, ha azt képzelik, hogy az újraegyesítésért cserébe remélt európai uniós tagság megoldja gondjaikat. Az csak a görögöknek kedvez, akik még mindig nem mondtak le arról, hogy a szigetet beolvasszák Görögországba, s az uniós tagság örve alatt ezt most könnyűszerrel megtehetik. Egy ilyen fejlemény viszont a ciprusi török közösség végét jelentené, jelentette ki a ciprusi török politikus. A nagyhatalmakat önnön érdekeik vezérlik a ciprusi kérdés megoldásában. Az uniónak Eroglu szerint azért olyan fontos Ciprus felvétele, mert a szigetről akarja ellenőrzése alatt tartani a Földközi-tenger keleti térségét, Nagy-Britannia viszont nem igazán akarja megosztani támaszpontjait senkivel, és Amerikának megvan a maga számítása. A ciprusi törökök számára ugyanakkor végzetes lehet, ha körültekintő mérlegelés nélkül belemennek a Kofi Annan ENSZ-főtitkár által javasolt újraegyesítési tervbe.
A svájci kantonok módjára berendezett ciprusi föderáció első látásra tetszetős: az új állam két egyenrangú egységből állna, s mindkettőnek, a görögnek és a töröknek is lenne saját kormánya, illetve a szövetséginek alárendelt alkotmánya. A sziget lakóinak február végéig kell eldönteniük, akarják-e ezt a közös jövőt. Ha nem, a görög rész egymaga válik az EU tagjává 2004-ben, s a már eddig is sokkal rosszabb körülmények, gazdasági-politikai embargó alatt élő törökök végképp leszakadnak. Ha így fordul a kocka, nem lesz különösebben vigasztaló számukra, hogy helyette a súlyos gazdasági gondokkal küzdő anyaország részévé válhatnak. Egy karnyújtásnyira a jobb élettől ugyanis a ciprusi törökök nem figyelnek azokra, akik a tervben rejlő csapdákra figyelmeztetnek. Az Annan-terv elfogadásával a török fél kötelezné magát az általa jelenleg ellenőrzött terület 8 százalékának átadására, aminek folyományaként több tízezer Észak-Cipruson élő török kényszerülne lakóhelye elhagyására. Még ennél is sérelmesebb lehet a visszatérni szándékozó mintegy 60 ezer görög vagyonának viszszaszolgáltatása, illetve kárpótlása. A terv ugyanis nem részletezi, hogy honnan vegye ehhez a pénzt a ciprusi török állam. Ugyanakkor az Ankarából folyósított apanázsnak jó, ha a felét kiteszi az a 273 millió euró, amit az unió ígér a ciprusi török közösség támogatására, s azt is csak ötéves időtartamra.
Újdonság, hogy Denktasra immár a török kormány részéről is nagy nyomás nehezedik: fogadja el a tervet. Ennek egyik oka talán éppen az, hogy a ciprusi törökök immár túl sokba kerülnek Törökországnak, no meg az is, hogy e kérdésben tanúsított kompromisszumkészségével saját uniós tagságát szeretné előmozdítani a török kormány. „A végső döntést azonban nem a politikusok fogják meghozni – figyelmeztet John McGaugh, a ciprusi török közösség tiszteletbeli magyarországi képviselője –, hanem a túlnyomórészt katonákból álló nemzetbiztonsági bizottság. A „pasáknak” (nemkülönben a rájuk komolyan támaszkodó nagy szövetségesnek, Amerikának) pedig más terveik lehetnek Ciprussal. Mindig is nagy stratégiai jelentőséget tulajdonítottak a szigetnek, ezért, ha más kifogásuk nincs is az Annan-terv ellen, aligha fogadható el számukra a Ciprus demilitarizálására vonatkozó rész. Talán még a kormány is „rossz pontot” kap tőlük, amiért a terv elfogadását szorgalmazza. Kérdés, hogy hányat gyűjthetnek még.