Előtérben a határok

Jugoszláviában ismét a határokról beszélnek. Miközben más részén a világnak e kérdés szinte tabunak számít, a Balkánnak e tájain szüntelenül napi politikai témaként szerepel. Nem ok nélkül. A mostani Jugoszlávia területi integritását ugyanis nem is egy oldalról veszélyeztetik. Belgrád aggodalmai egyáltalán nem alaptalanok.
A szövetségi ország területi épségére nézve az első veszély Montenegró. Annak ellenére, hogy éppen most igyekeznek létrehozni az új államalakulatot, amely egyébiránt – mint Brüsszelben hangoztatják – az európai integráció egyik előfeltétele. Milo Djukanovics Crna Gora-i kormányfő nemrég bejelentette, hogy a köztársaság három év múlva független és nemzetközileg elismert ország lesz. Addig tarthat ugyanis a kényszerű együttélés Szerbiával – a nemzetközi közösség nyomására.
Három év alatt azonban sok minden történhet, még az is, hogy működőképessé, talán még vonzóvá is válik mindkét tagjának az az államalakulat. Ám sokkalta valószínűbb, hogy a helyzet a három év alatt sem változik nagyot, következésképpen a kicsi adriai köztársaság lakosságának a hangulata sem. Ebből pedig csak arra lehet következtetni, hogy mondjuk ezer nap múlva e téma ismét napirenden lesz. Még meg sem alakult Szerbia-Montenegró, máris felbomlásának lehetőségeit, hatásait, következményeit elemzik számos szempontból, nem csak az országra nézve.
Montenegró, a hatszázezres lélekszámú miniköztársaság esetleges kiválása azonban nem fenyeget olyan veszélyekkel, mint a kétmillió lakosú Koszovó kérdése. Senki nem tart attól, hogy a kéttagú szövetségi állam felbomlása, az ezzel járó határmódosítás háborúba torkollna. Koszovóval kapcsolatban azonban a helyzetismerők már nem ennyire optimisták, s semmilyen lehetőséget nem mernének kizárni. Ezért tart fenn a nemzetközi közösség egy olyan állapotot, amelyben nem lehet pontosan tudni, hogy a tartomány hová tartozik. Státusának végső meghatározását igyekeznek minél későbbre halasztani. A merészebben elemzők azonban már régen kimondták: Jugoszlávia, illetve Szerbia gyakorlatilag már elvesztette Koszovót. Ám Koszovó még nem nyerte el függetlenségét. Az ilyen se-se állapot politikai nyugtalanságot állandósít Belgrádban is, Pristinában is, de ez még mindig jobb, mintha azzal, hogy meghatározzák, Koszovó ilyen vagy olyan, kedvezőtlen fejleményeket indítanának el, amelyek igen gyorsan eszkalálódhatnának.
Nem véletlenül vetette fel Zoran Djindjics szerb miniszterelnök egy balkáni Dayton lehetőségét. Itt jött be a képbe Bosznia-Hercegovina, amelynek szerbek lakta része lehetne az esetleges területi kompenzáció Koszovóért. Egyben figyelmeztetés is a nemzetközi közösségnek, hogy vigyázat: új válság nyílhat. Ha Bosznia épsége sérthetetlen, akkor Szerbiáé is, hangzik ezzel az üzenet. Nem titok, hogy a koszovói albánok sikeresen lobbiznak függetlenségükért, s ebben amerikai politikusok – köztük Tom Lantos kongresszusi képviselő is – a segítségükre vannak. Egyelőre azonban egyik hatalom kormányzata sem támogatja nyíltan Koszovó önállóságát. Ám az is biztosra vehető – s ezzel a szerb vezetőség is tökéletesen tisztában van –, hogy a koszovói albánság semmiképpen nem mond le.