Hóhányók

Vesszek meg, ha egyetlen hókotrót is láttam itt, Mátyásföldön, amióta nyakunkra jött ez a goromba tél. (Árokba csúszott autót, nyakát szegő embert annál többet.) Minap a menetrend szerinti busz nem tudott felmenni az emelkedőn, akkora volt a főúton a hó. Maguk a kedves utasok tolták fel a dombtetőre, el lehet képzelni, milyen jelzőket kapott Demszky Gábor és csapata.
Hogy ez, mármint a hókotrók pihentetése köztörvényes bűncselekménynek minősül-e, avagy sima trehányság, nem tisztem megítélni. Gondolom, előbb-utóbb utoléri a kedves illetékeseket az indokolt népharag. A hókotrókat hókotrásra találták ki, nem azért, hogy valamelyik faluvégi telephelyen aludják téli álmukat.
Amúgy a szlogeneket ismerjük: a közterület-fenntartó vállalat felkészült a télre, legyünk nyugodtak, ha kell, még földet érés előtt lecsapnak a hópelyhekre. Aztán tessék, itt a tél, a lakosság buszt tologat, meg leszúrt Rittbergereket ugrik, mint Protapopovék annak idején. A télnek kétségkívül vannak örömei, de nem biztos, hogy a hetvenöt éves Rózsika néni a traumatológia ablakán szeretné ezt csodálni, talpig gipszben.
Na most, ha a hókotróhiány miatt valaki úgy dönt, inkább az otthon biztonságában tölti a zord napokat, akkor becsukhatnak a gyárak, üzemek (már amelyik nem csukott be megelőzően), leáll a Kőbányai Sörgyár és a budafoki fröccsöntők sem fognak fröccsöt önteni, merthogy otthon kucorognak a kandalló mellett.
A szorosan idetartozó kátyúproblémákról a múltkor már írtam, vagyis jogosnak tűnhet az összegzés: rossz úton járunk. Mi is, de főleg Demszkyék. Várható ellenérvükkel egyébként egyet lehet érteni: ők nagy hóhányók…