„Lekenyerezett” érdekvédők

A vasutasok többsége felháborítónak tartja a reprezentatív szakszervezetek vezetőinek több százezer forintos bérét. Manninger Jenő fideszes politikus szerint aligha képzelhető el, hogy az érintettek a munkavállalók érdekeit fogják képviselni.

A vasutas-szakszervezeti vezetők lekenyerezése már Márkus Imre – a vasutas-szakszervezet korábbi elnökének – miniszteri biztossá való kinevezésével megkezdődött – mondta lapunknak Manninger Jenő. A fideszes politikus szerint a munkáltatótól kapott, eltúlzott fizetések alapján aligha képzelhető el, hogy az érintettek a munkavállalók érdekeit fogják képviselni. – Újra nem a forgalmi munkát végzők, hanem a szakszervezeti tisztségviselők jártak jól – fogalmazott Manninger, aki szerint az ügy különös etikátlanságát mi sem jelzi jobban, hogy a vasutas- óvodák bezárása a szakszervezeti tisztségviselők bérének tört részéből is elkerülhető lenne.
Filló Pál szocialista parlamenti képviselő ellenben úgy látja: a jó szakszervezeti vezetőket is meg kell fizetni, esetükben a főosztályvezetői fizetés nem túlzó. Elismerte: a MÁV közismert gazdasági helyzetét tekintve az ügy ugyanakkor etikailag vitatható. Az érintett szakszervezeti vezetőknek egyénenként kell eldönteniük, hogy a tagságuk előtt miként vállalják mindezt.
A reprezentatív vasutas-szakszerezetek első számú vezetőinek januártól a korábbi bérük többszörösét – mint tegnap megtudtuk –, 710 ezer forintot fizet ki alapbérként, a szakszervezeti jövedelmükön felül a MÁV Rt. A nagyarányú béremelés további ötvenhét szakszervezeti tisztségviselőt is érint.
A bérek pontos mértékéről még hétfőn feltett kérdéseinkre a MÁV Rt. nem válaszolt. Azt sem árulták el, hogy az érintettek bérszámfejtését miért a vasúttársaságon kívül végeztetik el. A Gazdasági Minisztérium sajtóosztályán tegnap azt mondták: nincs olyan ember, akinek hivatalos véleménye lenne az ügyről, mert „a tárcának nincs köze a MÁV Rt. belső ügyeihez”.