Minden valós és elképzelhető mozaikdarabot megvizsgálnak az amerikai űrhivatal (NASA) szakemberei, hogy kiderítsék, mi okozta a Columbia űrsikló tragédiáját szombaton, 16 perccel landolása előtt – hangzott el a hivatal vasárnap késő este tartott sajtótájékoztatóján. A földi irányítóközpontba eljutott utolsó adatok egyértelművé teszik, hogy a légtérbe érkező űrsikló bal szárnyának hőmérséklete szokatlanul magasra emelkedett, majd később ugyaninnen leszakadt egy sor szenzor. Az egyre jobban rázkódó gép ezt követően a bal oldalára fordult – adta hírül a CNN. A hibát észlelve a fedélzeti, repülést felügyelő számítógépes rendszer megpróbálta visszabillenteni a – még az üzemanyag nélkül is több mint kilencven tonnás – űrrepülőgépet a megfelelő helyzetbe – közölte Ron Dittemore. A NASA űrrepülőgép-programjának igazgatója a Houstonban tartott sajtóértekezleten elmondta: a hiba oka a hővédő csempék repedése vagy részleges elvesztése lehetett, ám hozzátette: nem biztosak abban, hogy valóban ez volt a gondok forrása. A tragédia rejtélyének megértésében segíthet az a 32 másodpercnyi adatsor, amelyet a Columbia csak akadozva tudott elküldeni a földi irányítóközpontnak, miután megszakadt a rádió-összeköttetés a gép legénységével. Az eddigi adatok szerint az űrsikló bal oldalának hőmérséklete öt perc alatt mintegy 15 Celsius-fokkal emelkedett. A számítógépes rendszer korrigáló manővere jóval intenzívebb volt, mint bármikor a sikló eddigi repüléseinél, ám így is jóval a szerkezet képességein belül maradt – mutatott rá Dittemore.
A NASA mérnökei megvizsgálják azt a látszólag kis hibát is, amely az űrsikló külső üzemanyagtartályánál jelentkezett január 16-án, a Columbia fellövésekor. Amint arról beszámoltunk, a Columbia startja után 80 másodperccel egy több méteres darab vált le a külső hajtóanyagtartály keményhab szigeteléséből (a szakértők korábban jégcsapra gyanakodtak), és a gép bal szárnyának csapódott, ahol megsérthette a hővédő burkolat csempéit. A mérnökök az esetet január 16-án biztonsági szempontból jelentéktelennek ítélték, ám most, a tragédia után már nem zárható ki, hogy ez a hiba indította el a szerencsétlenséghez vezető folyamatot. Ron Dittemor megjegyezte: a hővisszaverő kerámialapok elvesztése vagy sérülése a repülés közben önmagában még nem elegendő ok a katasztrófához.
A katonák és rendőrök továbbra is vizsgálják azt a texasi Nacogdoches környékén lévő több kilométer széles és 300 kilométer hoszszú sávot, ahol a 63 ezer méteres magasságban felrobbant Columbia darabjai szétszóródtak, hogy minél több roncsdarabot gyűjthessenek össze az tragédia rekonstruálásához. Az amerikai űrhajózási hivatal időközben közleményben pontosította Bob Cabana, a Johnson űrközpont igazgatójának bejelentését, így a javított változat szerint nem a Columbia valamennyi űrhajósától találtak maradványokat az űrsikló roncsai között. A testrészeket DNS-vizsgálattal azonosítják majd. A meglelt roncsok közt vannak az orrész és a pilótafülke egyes darabjai is.
Alig néhány órával a szerencsétlenség után máris megkezdődött az interneten a roncsdarabok illegális árusítása. Az eBay aukciós ház honlapján a meghirdetett tárgyak között felbukkant Columbia-darabok kikiáltási ára elérte a 10 ezer dollárt (2,3 millió forint) is. A kormány felszólította az üzletben részt vevőket a kereskedés felfüggesztésére, és nyomatékosította, hogy a roncsokkal való bármilyen üzletelés lopásnak és orgazdaságnak minősül, mivel az űrhajó valamennyi darabja az amerikai állam tulajdona.
Bár még nem bizonyított, valószínű, hogy a Columbia sorsa már az indításkor megpecsételődött – közölte az AP nyomán az MTI. Az amerikai hírügynökség elemzése szerint a repülésirányítók hibát követtek el, mert nem kísérelték meg, hogy felmérjék a startnál keletkezett kár mértékét. Az ütközés helyét nem vizsgálták földi telepítésű nagy felbontású teleszkópokkal, illetve műholdakkal, és nem utasították a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomás legénységét sem arra, hogy kameráikat a Columbia bal szárnyára szegezzék. Az űrrepülőgép legénysége nem láthatta a sérült területet. Ha a szakemberek mindent megtettek volna, akkor is megmarad a kérdés: mit lehetett volna tenni az űrhajósok életének megmentéséért? Az egyik lehetőség az lett volna, hogy maguk a Columbia űrhajósai javítják ki a hibát, csakhogy erre sem tartalék hőálló csempéjük, sem megfelelő szerszámaik nem voltak. A legénység két tagja, Michael Anderson és David Brown ugyan kapott kiképzést egyszerűbb külső szerelési munkákra, de ha olyan messzire merészkedtek volna az utaskabintól, mint ahol a sérült rész volt, az valószínűleg az öngyilkossággal ért volna fel. A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) való kikötés sem jöhetett szóba, mert a Föld körül keringő bázis magasabb pályán haladt, mint a Columbia, amelynek nem volt annyi üzemanyaga, hogy 100 kilométerrel magasabbra tornássza fel magát. Ha el is éri a ISS-t, nem tudott volna vele összekapcsolódni: nem látták el azzal a dokkológyűrűvel, amely a kikötéshez szükséges, mert nem tervezték a két űreszköz randevúját.
Az egyik legnagyobb eséllyel kecsegtető megoldás az lehetett volna, hogy másik űrsiklót küldenek a bajbajutottak kimentésére. Erre a felkészítés alatt álló Atlantis a legalkalmasabb, ám az űrsikló startja szintén kockázatos lett volna. Enyhíthették volna a Columbiát érő hőterhelést is, ha a légkörbe érkezéskor csökkentik az űrsikló belépési szögét, ám ez sem lett volna biztos megoldás, mert az űrrepülőgép ebben az esetben túl nagy sebességgel ért volna földet.
A Columbia tragédiája miatt Oroszország bizonytalan időre felfüggeszti az űrturistaprogramját, és a rövidebb időtartamú expedíciókat a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) – jelentette be tegnap Szergej Gorbunov, az orosz űrkutatási hivatal (Roszaviakozmosz) szóvivője.
A NASA tavaly elbocsátotta biztonsági tanácsadó testületének öt tagját és két konzultánst, miután figyelmeztették a vezetést, hogy az űrsiklóflotta repülési biztonságát veszélyeztetheti, ha nem bővítik az űrhajózási hivatal költségvetését – adta hírül az MTI. Az űrrepülés-biztonsági tanácsadó bizottság egy másik tagja, Bernard M. Kauderer nyugalmazott admirális az elbocsátások miatt lemondott.
George Bush amerikai elnök ma részt vesz a Columbia hét űrhajósának gyászszertartásán a houstoni Johnson űrközpontban.
***
Aggódik az űrprogramért a magyar szakértő. Öt-tíz évig tart egy részprogram megvalósítása a NASA berkeiben a biztonsági előírások, ellenőrzések miatt. Magyar fejlesztőmérnökök és kutatók is „bedolgoznak” az amerikai űrprogramba, valamint a Nemzetközi Űrállomás felszerelésébe. Szőke János egyike annak a teamnek, amely évek alatt tervezett s épített meg egy speciális űrkohót. A szakember attól fél, hogy a takarékossági okokból már korábban háttérbe szorított anyagtudományi projektek – a Columbia szombati katasztrófája miatt – hosszú évekre parkolópályára kerülhetnek. – Nekünk sikerült az űrrepülőgépeket építő, fővállalkozó Boeingnek tetsző űrcélú berendezést építenünk, de lehet, hogy hiába – sajnálkozik Szőke János. A Miskolci Egyetem Anyagtudományi Intézetének mérnöke egy évet töltött a NASA Marshall-központjában a magyar űrkemence tesztelésekor. A Marshall-központból indult útjára húsz évvel ezelőtt az első űrsikló. Szőke János szerint a kezdetektől szupertitkosan kezelt technológia alig változott, szemben a biztonsági követelményekkel. A NASA objektumait mindenkor a hadsereg őrzi-védi, s terrortámadások idején – például 2001. szeptember 11-én – speciális rendszabályokat léptetnek életbe. Ez is azt igazolja, hogy a Columbia katasztrófáját valószínűleg nem okozhatta előre megtervezett terrortámadás. – A beszállító cégek is csupán a rájuk vonatkozó néhány technológiai részletet ismerhetik – magyarázza a fejlesztőmérnök, aki óráról órára nyomon követi a NASA honlapján a szerencsétlenségről nyilvánosságra hozott híreket. Szerinte a legmegdöbbentőbb, hogy a földi irányítást, illetve a személyzetet semmi sem figyelmeztette a veszélyre. Harminc-ötven Celsius-fokos hőtöbblet a futóműveknél, illetve a bal szárnyon jelentkező csavarodás nem jelenthet gondot az űrrepülőgépnek – vélekedik a fejlesztőmérnök. Szőke János állítja, hogy a feltételezések között szereplő anyagfáradás sem több egyelőre, mint kósza hipotézis. Igaz ugyan, hogy a Boeing mérnökei a már bevált, sokat próbált egységeket, alkatrészeket részesítik előnyben az újdonságokkal szemben, s az ellenőrzés hihetetlen bürokráciája szinte kizárja a műszaki hiba lehetőségét. Minden alkatrészért, minden építési mozzanatért a szerelők, mérnökök saját személyes felelősséget vállalnak, s ezt következetesen adminisztrálják. Ezért tart egy-egy részprogram elindítása akár öt-tíz évig is, és vélhetőleg ugyanezen aprólékosságból adódóan várhatunk még hosszú hónapokat a vizsgálatok lezárására. (N. Z.)
***
Űrhajósok katasztrófái
1957–1959: a Kapusztyin Jar kísérleti terepről indított orbitális repülések során három szovjet űrpilóta vesztette életét.
1960. október 25.: a Kazahsztán területén található bajkonuri űrrepülőtéren indítása előtt harminc perccel felrobbant egy üzemanyaggal feltöltött interkontinentális ballisztikus rakéta. A szerencsétlenség következtében 165 személy halt meg.
1961. március 23.: Csillagvárosban a földi kiképzéskor a túlnyomásos oxigénkamrában kitört tűzben életét vesztette Valentyin Bondarenko űrhajósjelölt.
1967. január 27.: az amerikai holdkutatási program részeként – még csak a Föld körüli pályán végzett kísérletre készülve – a földi ellenőrző gyakorlatozás közben a parancsnoki kabin elektromos rövidzárlata okozta tűz miatt felrobbant és megsemmisült az Apollo űrhajó, utasai, Virgil Grissom, Edward White és Roger Chaffee űrhajósok meghaltak.
1967. április 24.: Vlagyimir Komarov szovjet mérnök-ezredes, űrhajóspilóta a Szojuz–1 űrhajón végzett repülés után, leszálláskor életét vesztette. A vizsgálat szerint a nagy hőmérsékleti áramlattól a csavarmeneten plazma haladt át és kiégette az űrhajó alját. A fékező ejtőernyő nem nyílt ki, a pótejtőernyő pedig összetekeredett.
1968. március 27.: Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, aki 1961. április 12-én a Vosztok–1 űrhajóval megkerülte a Földet, berepülő gépével lezuhant és életét vesztette.
1971. június 30.: a Szojuz–11 szovjet űrhajó három űrhajósa: Georgij Dobrovolszkij alezredes, Viktor Pacajev kísérletező mérnök és Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök háromhetes – a Szaljut–1 űrállomáson töltött – kísérletezés után, leszálláskor meghalt. Az űrhajósok halálát az okozta, hogy a leszálló kabinból megszökött a levegő.
1973. június 23.: Pleszeckben egy Kozmosz típusú hordozórakéta üzemanyag-feltöltés közben lángra lobbant, kilenc technikus és egy katona életét vesztette.
1980. március 18.: a pleszecki űrrepülőtéren egy Vosztok rakéta az indítóálláson való feltöltés közben felrobbant. Az űrkorszak egyik legsúlyosabb szerencsétlenségének ötven halálos áldozata volt. Az esetet csak 1989-ben hozták nyilvánosságra.
1986. január 28.: a Challenger amerikai űrrepülőgép a Cape Canaveral-i start után 73 másodperccel felrobbant. A hét utas: Michale Smith, Francis Scobee, Ronald McNair, Ellison Onizuka, Gregory Jarvis, Judith Resnik asztronauta és Christa McAuliffe tanárnő életét vesztette.
1995. január 26.: Kínában felbocsátották a Hosszú Menetelés 2E rakétát, indítás után a rakéta felrobbant és a szállított műholddal együtt megsemmisült. A robbanás következtében hatan meghaltak.
1995. szeptember 9.: Richard Furner német űrhajós, az 1985-ben felbocsátott Challenger amerikai űrrepülőgép utasa egy régi Messerschmidt 185-ös, egymotoros harci géppel lezuhant és meghalt.
2002. október 15.: nem tudott pályára állni az oroszországi Pleszeck űrrepülőtérről felbocsátott Foton-M űrlaboratórium, mert a Szojuz–V-ös hordozórakéta a pályára állítás közben műszaki hiba miatt felrobbant.
Forrás: MTI-SAB
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
