Napi sajtószemle

The Guardian
Tony Blairre immár további nyomás nehezedik az iraki háború elhalasztása érdekében: az Egyesült Királyság 16, világszerte ismert nemzetközi jogásza közös nyilatkozatot adott ki, amelyben az áll, hogy a nemzetközi jog értelmében egy „megelőző, önvédelmi” háború nem igazolható.
*
A kérdés csak az volt, hogy a bosszú mikor érkezik. Hajnalban, Dzsabaliában jött el címmel a brit baloldali lap helyszíni tudósítója beszámol az izraeli katonai akcióról, amelynek során egy tűzoltót, egy 12, egy 13 és egy 14 éves palesztin fiút is megöltek. Az utóbbi éppen tüzet oltott.

Spiegel
Lépjenek szövetségre a „nagy sátánnal”, vagy konfrontálódjanak Washingtonnal? – ismerteti az ajatollahok tépelődését a német hetilap. Az amerikai héják Iránt is a „gonosz tengelye” részének tekintik. Mások, mint Powell külügyminiszter, párbeszédre törekednek Teheránnal.

BHHRG
A jobboldali Václav Klaus elnökké választása alkalmával a brit emberjogi szervezet sajtóportálján megjelent írásban idézi Jiri Pehét, Havel volt elnök korábbi szóvivőjét, aki szerint „Klausnak nincsenek barátai sem Brüsszelben, sem Washingtonban”. A szervezet képviselői jelen voltak olyan alkalmakkor, amikor „a Bush-kormánnyal szoros kapcsolatban álló amerikai tisztviselők Klaus véréért vonyítottak. Ezek az emberek sokszor tanújelét adták, hogy jobban szeretnek »megreformált« kommunistákkal tárgyalni. (…) Amikor választani kell a hatalom és az elv, a bal- és a jobboldal között, az új Európa washingtoni urai soha nem látszanak habozni, hogy az utóbbiakat feláldozzák az előbbiek oltárán”.

Le Monde diplomatique
A globális befolyását tekintve nehezen túlértékelhető francia havilap első embere, Igancio Ramonet címoldalas vezércikkében megjegyzi: „Túlságosan sokan gondolják azt, hogy ennek a háborúnak valódi okai rejtélyesek.” Serge Halimi, a szintén nemzetközileg ismert publicista a Busht támogató posztkommunista vezetőkről Az új Európa címmel megjelent cikkében azt írja, levelüknek az a mondata, amely szerint az Egyesült Államok bátorságának, nagylelkűségének és éleslátásának köszönhető Európának a kétfajta zsarnokság alól való felszabadítása, „történelmi revizionizmus”, ugyanis országaiknak a nácizmus alól való felszabadítását inkább a Vörös Hadseregnek köszönhetik. A világhírű indiai Arundhati Roy cikkében pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy ha Szaddám Huszein lett volna felelőssé tehető az utóbbi időben olyan tömegmészárlásért, mint India ultranacionalista, muzulmánirtó urai, a világsajtó tele lenne a népirtás hírével. De India Amerika barátja lett.