A tudat még nem tiszta

Régóta tapasztaljuk, hogy az MSZP különböző ürügyekkel megpróbál kibújni az olimpiarendezés ötlete alól. Medgyessy Péter – már kormányra kerülése előtt fél évvel – a pályázattól is vissza kívánt lépni New York javára. Azóta számos, többé-kevésbé sántító érvet halhattunk arról, miért értelmetlen jelentkeznünk a 2012-es játékok megrendezésére, ám a minap végre egy beismeréssel is szembesülhettünk. Németh Erzsébet – ha egyelőre csupán tudat alatt is – elismerte: valóban célszerű lenne a pályázat beadása. Ahogy a baloldali politikus fogalmazott: Magyarország leghamarabb 2016-ban vagy 2020-ban lenne felkészült az olimpia megrendezésére.

Pontosan erről beszélt eddig is mindenki. Leginkább Schmitt Pál, akit ugyan mostanság nem túlzottan kedvelnek a baloldalon, de mint tapasztalt NOB-tag, aligha söpörhető félre az érvelése. Az elmúlt két évtizedben elég közelről szemlélhette a választások folyamatát, s kapcsolatrendszere akkor is működni fog, amikor Magyarországnak már ki tudja, milyen kormányfője lesz. Schmitt Pál már a gondolat felvetődésekor is jelezte: szinte elhanyagolható az esélye annak, hogy Budapest 2012-re megkapja a rendezési jogot. Több oka is van ennek, az egyik legfontosabb, hogy napjainkban már akkora az érdeklődés a rendezés iránt, hogy első nekifutásra senki nem érhet célba. Emlékezhetünk, Athén, mielőtt elnyerte a 2004-es olimpia rendezési jogát, már 1996-ra, az aranyolimpiára is jelentkezett, Peking háromszor is kísérletezett, mire befutó lett a 2008-as eseményre. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kontinensek közötti vetésforgó alapján – ami az utóbbi évtizedekben fontos elvvé vált – 2012-ben várhatóan az Egyesült Államok rendezhet majd, s leghamarabb 2016-ban vagy 2020-ban térhet vissza Európába az olimpia.

És már meg is érkeztünk a Németh Erzsébet által emlegetett időponthoz, amelyet a pillanatnyilag regnáló kormány gazdasági ügyekben jártas képviselőitől hallhatott. Azaz az MSZP-ben is úgy ítélik meg, ezekre az évekre lehet érett Magyarország egy ilyen nagyszabású rendezvény megfelelő lebonyolítására. Ha annak ellenére, hogy az ötlet nem baloldali politikusoktól származik, komolyan gondolják a kormányoldalon, amiről beszélnek, akkor a 2016-os pályázat előtt bizony ildomos lenne 2012-re is jelentkezni. Annál is inkább, mert ebben a versenyben az állhatatosság is fontos elv. Németország, Nagy-Britannia, de még Törökország is rendszeresen pályázik, s bár a jelentkező városok cserélődnek, egyetlen ország sem érzi feleslegesnek, kidobott pénznek a tervekre költött összeget. Annál is inkább nem az, mert egy-egy pályázóval éveken keresztül foglalkozik a világsajtó, s ennek a reklámértéke messze meghaladja azt a néhány milliárd forintot, amelyet az előkészületek során szükséges befektetni. Egy dinamikusan fejlődő városra és országra utal a pályázat, amit nem a sport világában, hanem gazdasági körökben értékelnek.
Üdvözlendők tehát Németh Erzsébet szavai, az első lépcső, a felismerés után a gondolatok átfésülésének, rendezésének kell következnie, s ha nem csak a tudatalatti lesz tiszta, akkor ez a kormány is teljes lelkesedéssel támogatni fogja a pályázatot, függetlenül attól, hogy a döntéshozatal idején éppen hatalmon vagy ellenzékben tevékenykedik majd. Az olimpiai rendezés ugyanis nem színfüggő, hanem nemzeti ügy, mindenhol, ahol nemzetben tudnak gondolkodni.