Az EU tagállamaiban minden állampolgár az adott ország állampolgáraival azonos feltételekkel, így munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát. Ha a munkavállaló három hónapnál tovább kíván az adott tagországban maradni, akkor tartózkodási engedélyért kell folyamodnia, ám ehhez csak munkaszerződése bemutatására van szükség, amelynek megadása lényegében automatikus, és általában öt évre szól. Ha a munka szezonális jellegű, vagy ha a munkavállaló rendszeresen – legalább hetente – visszatér az állandó lakóhelye szerinti tagországba, akkor nincs szükség tartózkodási engedélyre. A szabad munkavállalás egyik legfontosabb eleme az általános diszkriminációmentesség. Eszerint a munkafeltételek, a munkajogi szabályozás, illetve díjazás tekintetében a közösségi munkavállalót nem szabad megkülönböztetni vagy bármiféle hátránnyal sújtani. Az adott ország saját állampolgárainak járó szociális jogok egy része is automatikusan megilleti a más tagországból érkezetteket. Ez vonatkozik a nemzeti juttatások igénybevételére, a betegség, az anyaság, a munkanélküliség vagy a munkahelyi baleset esetére folyósítandó járandóságokra is.
A csatlakozási tárgyalásokon arról született megállapodás, hogy a jelenlegi tagállamok legfeljebb hét évre, úgynevezett „2+3+2 éves” periódusra korlátozhatják a magyar munkaerő piacra jutását, de amennyiben a magyar dolgozó legálisan már jelen van a munkaerőpiacon, akkor minden más szempontból egyenlő bánásmód illeti meg a jelenlegi tagállamok munkavállalóival összehasonlítva. Az átmeneti időszak első két évében a tagállamok saját nemzeti joguk rendelkezéseit alkalmazzák.
A csatlakozás után két évvel automatikus felülvizsgálatra kerül sor: az Európai Bizottság jelentést készít a munkaerő-piaci helyzet tagországonkénti alakulásáról, és elvileg a korlátozásokra feljogosító átmeneti időszak lerövidítését, illetve eltörlését is javasolhatja. Amelyik régi tagország fenn kívánná tartani az újak munkavállalóival szembeni korlátozásokat, erről a szándékáról még a kétéves időszak letelte előtt értesítenie kell az Európai Bizottságot. Amennyiben ezzel nem él, úgy a harmadik év kezdetétől a nemzeti jog helyett a szabad munkaerőmozgás kerül alkalmazásra az adott tagállam és Magyarország között. Az ötödik év vége után további két évre a nemzeti szabályozás már csak abban az esetben tartható fenn, ha az adott tagállam komoly munkaerő-piaci zavarokkal küzd. A csatlakozást követően a tagállamok ugyanakkor „közösségi preferenciát” alkalmaznak a magyar munkavállalók javára a nem EU-tagállamból érkező munkavállalókkal szemben.
A munkaerő szabad áramlását helyezte kilátásba például Svédország, Dánia, Hollandia, Írország, az Egyesült Királyság és Spanyolország. Közülük Írország teljes piacnyitást tervez, védintézkedés nélkül, a többiek – mint például még Franciaország, Belgium és Finnország – a védintézkedés alkalmazásának lehetőségét fenntartják. Az átmeneti korlátozásokat minden bizonnyal Ausztria és Németország alkalmazza majd. Ebben a két országban ugyanakkor a jelenleg is hatályos kétoldalú egyezmények szerinti kvóta erejéig – a feltételek teljesítése esetén – kaphatnak munkavállalási engedélyt a magyar dolgozók. Munkaügyi szakemberek azonban úgy vélik, hogy a tagállamok többségénél valószínűleg csak az első kétéves időszakban kell korlátozásokra számítani. Álláspontjuk szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a második év vége előtt közzéteendő európai bizottsági jelentés pozitív lesz a magyar munkavállalókra nézve, ami a korlátozások enyhítésére, illetve megszüntetésére ösztönzi a jelenlegi tagállamokat.
origo.hu
Orbán Viktor rejtélyes poszttal jelentkezett
