Nehéz helyzetbe hozta India kormányát az iraki konfliktus. Egyszerre kellett ugyanis kielégíteni az amerikai támadást többségében agressziónak tartó hazai közvélemény igényeit, és megtartani az Egyesült Államok jóindulatát, amelyre nagy szüksége lenne a kasmíri helyzet rendezése miatt.
Már a háború kitörésének első napjaitól kezdve komoly nyomás nehezedett az Atal Behari Vadzspaji vezette kabinetre. Országszerte hatalmas béketüntetések zajlottak, s a támadás megítélése a kormánykoalíción belül is feszültséget okozott. A háború kitörése után nem sokkal az ellenzéki Kongresszus Párt a kormánykoalíció néhány kisebb tagjával együtt követelte, a parlament határozatban ítélje el a háborút. Ezt azonban a miniszterelnököt és helyettesét adó legnagyobb kormánypárt, a Bharatija Dzsanata Párt (BJP) elutasította, miként megtagadta azt is, hogy garanciát adjon, India nem nyújt logisztikai támogatást Szaddám Huszein rezsimjének leveréséhez. A történtek után azonban egymást érték a kormányellenes tüntetések, mire a BJP megszavazta a határozatot.
Tette azt annak ellenére, hogy Colin Powell amerikai külügyminiszter jelezte Indiának, nem feledkeztek el Kasmír ügyéről, és ahogy nyugalmasabbá válik a helyzet, visszatérnek a problémára. És azzal mindenki tisztában van, hogy a konfliktus megoldásának módja jórészt az Egyesült Államok jóindulatától függ. Amerika számára pedig most az a fő kérdés, hogyan tudja megvédeni az érdekeit szeptember 11. után, és megelőzni egy újabb terrortámadást. Ma Pakisztán ebben többet segíthet, mint India.
origo.hu
Újabb bukott magyarellenes politikus gyorsítana a balszélen
