Nyugdíjas, fizess!

Újabb remekművel rukkolt elő a kormány. Azután, hogy az oktatási tárca készíttetett egy tanulmányt, amely azt javasolja, hogy az érettségin kérdésként szerepeljen, miért nem szavazták ki rögtön Zsanettet az egyik valóságshow-ból, most arról tanakodnak – momentán a Pénzügyminisztériumban –, vajon meg kellene-e adóztatni a nyugdíjasokat vagy sem.
Megmosolyogtató volt, amikor Hiller államtitkár Zsanett kapcsán arról beszélt: az oktatási tárcának az a célja, hogy az érettségi vizsga társadalmi presztízse nőjön. Fel is kértek rögvest egy szupercsapatot, ugyan dolgozzon már ki új koncepciót. Aztán valami miatt az elképzelés nem tetszett, így Zsanett mégsem lesz érettségi tétel. Legfeljebb csak hét év múlva – ahogy a tanulmány egyik szerzője vélte.
Nem baj. A lényeg az, hogy elkészült. S jó sok pénzt kifizettek érte. De ez már a múlt.
A fiatalok után most a nyugdíjasok kerültek terítékre. Újabb tanulmány készült. Ez arról értekezik, hogyan lehetne pótolni a munkáltatók által fizetett tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetésével járó, több száz milliárd forintos állami bevételkiesést. A Pénzügyminisztérium államtitkára, Veres János elismerte, hogy a nyugdíjasok megadóztatása szerepel egy szakértői anyagban, még ha 2004-re a tárca nem tervez is ilyen lépést.
Déja vu!
Vannak talán, akik még emlékeznek arra: a kormány egyes tisztviselői néhány hónappal ezelőtt egymásra licitálva cáfolták azt a – szintén lapunkban megjelenő – hírt, hogy hamarosan tömegesen adják majd el a stratégiai állami nagyvállalatokat. Nekünk lett igazunk: futószalagon privatizálják teljes egészében vagy részben egyebek mellett a Postabankot, a Földhitel- és Jelzálogbankot, a Konzumbankot, a Mol Rt.-t, az Antenna Hungáriát, a Nemzeti Tankönyvkiadót, a Malévet, a Dunaferrt, a Mahartot és a Bábolna Rt.-t.
A nyugdíjasok megadóztatásának tervezete tény. A tárca képviselőinek ideges és egymásnak homlokegyenest ellentmondó reagálásából egyelőre csupán azt tudjuk biztosan, hogy még nincs meg a tettes, aki kiszivárogtatta a hírt.
Pedig a tavalyi országgyűlési választások kampányában a szocialista párt olyan „kormányváltót” osztott az embereknek, amelyben győzelmük esetére tizenharmadik havi nyugdíjat, ingyentankönyveket és térítésmentes óvodai étkezést ígértek. Azután győztek, és mindebből 53. heti nyugdíj, még drágább tankönyvek és az inflációt meghaladó étkezési díjemelés lett. A váltón az is olvasható volt, hogy „közel egymillió vállalkozó életét tesszük könnyebbé az egyszerűsített vállalkozási adóval”. A valóság ezzel szemben az, hogy még hatvanezer ember sem akart élni a kormány által nyújtott lehetőséggel. Ígértek 38 órás munkahetet, de már ki hisz nekik.
Ennek a hatalomnak közpénzből sosem elég. Hiszen valamiből továbbra is finanszírozni kell a sehogyan nem teljesítő uniós közalapítványt, amelynek sok-sok milliárdos ráfordítással sikerült otthon tartani az embereket az EU-népszavazástól. El kell tartani a koalíciós pártok gazdasági holdudvarát és a hatalom végtelenül korrupt bürokratáit. A falánk píárosokat, a közszolgálati televízióval leszerződött, dúsgazdag véleménytorzítókat, a baráti szakértőket, tanácsadókat és a zsíros megrendelésekhez juttatott ügyvédi irodákat.
A jobboldalnak haladéktalanul hozzá kell kezdenie a kormányzati szerepre való felkészüléshez. Nagy feladat vár rá: vissza kell szereznie a gátlástalan ígéretekkel és mérhetetlen korrupcióval lejáratott fiatal demokrácia tekintélyét.