Találékonysággal gazdagítunk

Miközben a politikai elit és a közvélemény évek óta Magyarország uniós csatlakozásáról beszél, ön a minap így fogalmazott: „Európa jön Magyarországra.” Mit értett pontosan ez alatt, s miként látja, miképpen jellemezné ezt az Európát?
– Magyarország eddig is része volt Európának, ez már több mint ezer esztendeje így van, ezért azt gondolom, a szóhasználatban is ügyelhetünk erre a tényre. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor nem arról van szó, hogy Magyarország menne bárhová – hiszen ott marad, ahol eddig is volt, mi is ott fogunk élni, ahol eddig –, hanem az Európai Unió mint az európai egységet szervező intézmény „érkezik meg” Magyarországra. Ezután tehát gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy európai események történnek Magyarországon. Ami Európát illeti, a görög újságírók itt, Athénban arról faggattak, hogy mit visz Magyarország az Európai Unióba? Azt mondtam nekik, hogy Magyarország a C-vitamin az Európai Unió számára. Szerintem a magyar leleményt, találékonyságot és innovációs készséget visszük magunkkal a közösségbe. Korábban is elmondtuk már, hogy az Európai Unió a jövőnk, de Magyarország marad a hazánk.
– Mindazok ellenére, amit most elmondott, a szombati népszavazáson való alacsony részvétel azt sugallhatja, mintha a magyarok még mindig kicsit bizalmatlanok lennének az EU-val szemben. Hogyan látja ezt?
– Számos találgatást lehetett hallani, szerintem azonban ahány ember, annyi ok lehetséges. Irigylem azoknak a bátorságát, akik anélkül, hogy ismernék a sokmilliónyi okot, ami otthon tartotta az embereket, bátran állításokat fogalmaznak meg az alacsony részvétel okairól. Szerintem az egyik tényező az lehetett, hogy kampány folyt, mégpedig régi időket idéző, sulykolós kampány – párbeszéd helyett. Az emberek nem kaptak választ kérdéseikre, sőt, a komoly felvetéseknek nem is jutott hely ebben a kampányban. Ne felejtsük el, hogy az embereket a nyugdíjuk, a földjük, a gazdálkodási lehetőségük, a munkahelyük érdekelte volna elsősorban, és nem pedig az, hogy nyithatnak-e cukrászdát Bécsben. Azt gondolom, szép dolog a magyar emberektől, hogy olyanok is eljöttek a népszavazásra, akik egyébként nem óhajtanak Bécsben cukrászdát nyitni. A részvételért köszönettel tartozunk mindannyian, azoknak is, akik igennel szavaztak, és azoknak is, akik nemmel.
– Az aláírás ünnepi pillanatait követően folytatódik a felkészülési időszak. Melyek az előttünk álló legfontosabb feladatok?
– Az athéni ünneplés pontot tesz egy szakasz végére, mostantól a jövő kérdései tornyosulnak előttünk. Egy év van hátra – ez ünneplésre sok, cselekvésre pedig feszítően kevés. Ezért is mondtam azt, hogy nagy szavak helyett most nagy tettekre van szükség. Ráadásul az előttünk álló egy év olyan „meglepetéseket” is tartalmazhat, amelyekre fel kell készülnünk. Most ugyan aláírtunk, ám jogi értelemben nem leszünk tagjai az uniónak. Az előttünk álló egy esztendőben hoznak néhány olyan döntést – jogi értelemben vett részvételünk nélkül –, amelyeknek súlyos következményei lesznek Magyarországra nézve. A közös agrárpolitika például éppen az előttünk álló egy évben alakul át. Most azért kell dolgoznunk, hogy ebben a munkában mi is részt vehessünk.