Az első etapbeli sikeres fővárosi választási szereplést követően gróf Bethlen István miniszterelnök fogadja a Ripka Ferenc kormánybiztos irányította Egységes Községi Polgári Párt vezetőségét. Ripka arról beszél a május 17-i Pesti Hírlap szerint:
a főváros közönsége megelégelte a demagógiát, a jelszavakat, s tőlünk, akiket a törvényhatóságban kíván látni, békét és alkotómunkát követel.
A kormányfő úgy válaszol:
„Önök úttörők egy olyan bozótban, amelyet a politikai gyűlölködés és politikai rövidlátás kuszált össze, amelyen keresztül önöknek újból ösvényt kell taposni egy jobb jövő számára a főváros részére. Önök ennek az első feltételét megteremtették.”
Megegyezést szorgalmaz Budapesten. „Hiszi-e valaki, hogy a főváros képes lesz volt hitelezőivel megegyezni és új hitelhez jutni ― amire feltétlenül szüksége van, ha saját élete szempontjából újból prosperálni akar ―, ha olyan jelenségeknek lesz színtere a közgyűlés, mint amilyeneknek a múltban volt?” Arra kéri Ripkáékat, akkor se csüggedjenek, ha nem nyerik el a többséget, mert bizonyos jelek alapján az eddigi munkájuknak lényeges sikere van.
„De vannak olyan jelenségek is, amelyek azt mutatják, hogy az önök munkája még nem fejeződött be, hanem újból nehéz feladatok előtt állanak. Nem lehet az ördögöt Belzebubbal kikergetni. Nem lehet az egyik szélsőséget a másik szélsőség talpra állításával gyógyítani. A közállapotokat csak úgy lehet gyógyítani, ha sikerül mindkét szélsőséget háttérbe szorítani, s ha azok a férfiak, akikben van komoly hazafiság és elszántság arra, hogy politikamentesen szolgálják a főváros ügyét, mind összefognak és háttérbe szorítják azokat a szélsőséges irányzatokat, amelyeknek eddig gyógyítaniuk nem sikerült.”
Hangsúlyozza: nem sebeket kell ütniük, hanem arra van szükség, hogy gyógyítsanak. Az a párt szolgálja a fővárost és a hazáját, amelyik ezt meg tudja valósítani.
Az MTA közgyűlését a száz éve született Jókai Mór emlékezetének szenteli. Mint a Budapesti Hírlap május 12-én beszámol róla, Berzeviczy Albert akadémiai elnök ünnepi beszédében kifejti: „Sajátságos, hogy Jókai, aki szinte tudatosan ragadtatta el magát képzeletétől, hevesen tiltakozott, ha őt a modern realista írókkal szemben idealistának mondották.
― Hát miért volnék én idealista, s miért volnának csak realisták azok, akik Balzac és Gogol iskolájához tartoznak? ― írta egy alkalommal. ― Én egész hajlamom szerint azt mondom, hogy ilyen a valódi élet. Nekem ez a szebb fele jobban tetszik, de azért nem vagyok idealista. Ne vitatkozzunk vele
― folytatta Berzeviczy. ― Inkább mondjunk hálát azért a ragyogó védelemért, amelyben e sorok által a megtagadott idealizmust részesítette.” Szerinte Jókai optimizmusa „írói lényének talán valamennyi között a legkedvesebb vonása.” Nem értett egyet az író Gyulai Pál irodalomtörténésszel, aki „azt hiszi, hogy kritikusnak lenni okosabb dolog, mint poétának. Ő meg azt vallja, Isten ellen való vétek jó borból ecetet csinálni. Kár annak kritikusnak lenni, aki jó költő lehet.” Rákosi Jenő előadásában kijelenti: ő „nem a kritika kézikönyvén át szemléli Jókait, hanem Jókain keresztül az esztétikai kézikönyveket”. Úgy véli: „a kritika többet foglalkozott Jókai hibáival, mint erényeivel”. Négyessy László kiemeli:
Egyike volt azoknak a költőinknek, akik a magyar közlelket megteremtették.
Meghalt Harry Hill Bandholtz tábornok 61 éves korában ― jelenti a Pesti Napló a New York Herald nyomán május 12-én. Megírják: a háború befejezése után Amerika képviselője volt a Magyarországon működő szövetségesközi katonai bizottságban. Az amerikai lap közli:
„Nevét azzal tette emlékezetessé Magyarországon, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumnak több műkincsét mentette meg a román megszállás idején, amikor egyedül, lovaglókorbácsával felfegyverkezve kikergette a múzeum épületéből a román katonáknak egyik fosztogató osztagát.”
