Diszkurzív struktúrák Isten közelségében

Értelmezhetők-e a vallások médiaként – hiszen lényegüknél fogva közvetítenek (Isten szavát, spirituális tanítást, életmódot stb.) –, illetve hogy a vallások mediatizált mindennapjainkban a média részeként vagy a médiumoktól függetlenül vannak-e jelen.

A vallások és a média kapcsolata érdekes és fontos kutatási témája nemcsak az alkalmazott szociológiának, a kommunikációs tudományoknak, vagy éppen az eszme- és gondolkodástörténetnek, de a teológiának és a vallástudománynak is, miközben olyan kérdéseket vet föl, mint például hogy értelmezhetők-e a vallások médiaként – hiszen lényegüknél fogva közvetítenek (Isten szavát, spirituális tanítást, életmódot stb.) –, illetve hogy a vallások mediatizált mindennapjainkban a média részeként, vagy a médiumoktól függetlenül vannak-e jelen. Ezekhez hasonló kérdésekre és problémafölvetésekre találhatunk válaszkísérleteket Lázár Kovács Ákos Vallás és társadalom a médiában. Tanulmányok a termékeny egyidejűtlenségről című kötetében, amely korábban folyóiratokban (elsősorban a Vigilia, a Távlatok és a Szív hasábjain), valamint tanulmánykötetekben megjelent írásainak gyűjteménye. A szerző teológus, esztéta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének vezetője, egyetemi docens, a Katolikus Kommunikációs Világszövetség (SIGNIS World) európai régiójának elnökségi tagja, s számos, a kereszténységhez és a filmkultúrához, vizuális kommunikációhoz, médiához kötődő publikáció szerzője.

A kötetben szereplő tanulmányok három ciklusba vannak csoportosítva. A Vallás és társadalom című fejezet nyolc tanulmányt tartalmaz, amelyek a társadalmi diskurzusban megjelenő vallási jelenségekre, az abban jelenlévő vallásokra és a vallásos emberek önmeghatározásaira fókuszálnak, kitérve arra is, hogy a vallás mennyire magánügy, mennyire „szenzitív adat”, s milyen módon és mekkora mértékben része egy ember identitásának, s hogy mennyire közéleti kiállás (mint a történelmi keresztény egyházak többsége javasolja híveinek) a kereszténység társadalmi tanításának a képviselete. A vallás és a társadalom mediatizációja című egységben hét tanulmány olvasható. Ezek a közvetítés és a közvetítettség elméleti alapjait és modelljeit vizsgálják, mind a nemzetközi és a sajátosan közép-európai, mind a magyarországi viszonyokra és jelenségekre megfelelő hangsúlyt helyezve. A Gondolati képeink a médiában című rész nyolc írása pedig a vizuális kultúra és a mozgóképi mediatizáció témakörébe vezeti az olvasót.

A csaknem háromszáz oldalnyi terjedelmű könyv alcíme a termékeny egyidejűtlenséget, Johann Baptist Metz huszadik századi német katolikus pap és teológiaprofesszor kifejezését szerepelteti, amely – mint Lázár Kovács Ákos írja – „a carpe diem vagy a forever young időtlen jelenvalóságában élő »felejtésbe szerelmeseket« állítja szembe azokkal, akik emlékezetükben az emberi szenvedés személyes, ugyanakkor történelmi, társadalmi és konkrét időbeli valóságától nem tudnak és nem is akarnak megszabadulni, illetve nem akarnak róla lemondani”.

A könyvből kiderül, hogy a katolikus keresztény értelmiségi hívek önazonosságuk alapvető struktúrái vagy abból a tényből fakadnak, hogy Isten gyermekeinek tartják magukat, vagy pedig azokból a változatos társadalmi és mentális mintázatokból, amelyeket szocializációs közegeikben (családban, baráti körben, munkahelyen stb.) sajátítanak el. A katolikus egyházban azonban az értelmiségiek helyzete és szerepe – a közös istengyermekség miatt – sem antropológiai, sem teológiai értelemben nem különbözik a többi hívőétől. A katekizmus szerint ugyanis minden keresztény feladata ugyanaz: Istent megismerni, szeretni, neki szolgálni, s ezáltal üdvösségre jutni. A keresztény értelmiségieknek van sajátos hivatásuk és küldetésük is, amelyről Lázár Kovács Ákos az alábbiakat írja.

„A (katolikus keresztényként) vallásos értelmiségi az egyház társadalmi tanítása alapján nem hirdethet és nem is hihet »meghatározott földi jövőt«. A jelent »eszkatológiai fenntartással« kezelve folyamatosan távolságot tart mindenféle tudományos, állami, politikai üdvösségajánlattól – nyitott jövővel számol, mely nyitott minden cselekvésre, szóra, hallgatása és hazugságra. A keresztény értelmiségi nem merülhet bele maradék nélkül az »itt és most«-ba – paradox módon ennek egyik biztosítéka épp az egyház földi léte. Az egyház anyaszentegyház – a benne érvényesülő diszkurzív struktúrák éppen az istenközelség révén képesek a váratlan és szokatlan invenciókkal részt venni a különböző nyilvánosságterek tematikus és kritikai diskurzusaiban. Ezt a tágasságot semmilyen értelmiségi, jogi, politikai vagy hatalmi korlátozás nem képes beszűkíteni, még akkor sem, ha az egyház tagjai bűnösek.”

(Lázár Kovács Ákos: Vallás és társadalom a médiában. Tanulmányok a termékeny egyidejűtlenségről. Gondolat Kiadó, Budapest, 2025. 276 oldal, 4850 Ft)