Lóposta

Valószínűleg lovas postás hordja ezentúl a leveleket és dísztáviratokat az ország hatszáz fő alatti településein, ugyanis a Magyar Posta Rt. a kormány esélyteremtési programján felbuzdulva azt tervezi, hogy sorra bezárja a postahivatalokat a kistelepüléseken.
Következik mindebből, hogy aki postáspályára spekulál, iratkozzék be valamilyen lovasiskolába, ahol legalább középszinten elsajátítható a sebesügetés és a rövidvágta, meg arra is fény derülhet, hány lába van a lónak. Hogy a lovakat értesítették-e a dologról korábban, arról nem szólt a sajtónak nyilatkozó vezérigazgató-helyettes, összevissza annyit mondott, tíz megyében kíván fiókokat megszüntetni, fölöslegesek azok.
Tudni kell az egészhez, hogy az eddig röghöz kötött közalkalmazottak mobil postásokká lesznek, bár eddig is jártak kerékpáron, mostantól sok helyen nyeregbe pattannak, és vágtában viszik ki a dísztáviratot a rászorulóknak. Itt jegyzem meg, az érintett kistelepülések polgármesterei nem örvendeznek felhőtlenül a hír kapcsán, olyan is akad közöttük, aki a falvak ellehetetlenítésének módszereként emlegeti a postáslovasítást, a hivatalok bezárását.
A rádiónak nyilatkozó főpostás sok mindenről beszélt, azt azonban elfelejtette elmondani, akkor most mit tegyen végeredményben a táviratára várakozó parasztember, csókoltassa-e rövid úton az illetékes szaktárcát, avagy eredményesebb, ha valamilyen kevésbé elegáns megoldáson töri a fejét…
El kellene merengeni, előrelépés-e, ha ebben az ultra-, hiper-, szupervilágban a fénypostát, postahivatalt lófogat váltja fel, a számítógépet pedig a szikratávíró. Lenin elvtárs üzent…