Az egyoldalú megközelítés és az áldozatszerep hangsúlyozása így aligha meglepő. A film jelentős részét az akkor friss szerelmi szál és Corinna Schumacher elbeszélése alapján láthatják a nézők, ez azért is különleges, mert a nő a férje 2013-as síbalesete óta elvétve állt a nyilvánosság elé.
Az alkotók sebezhetőnek és ártatlannak, egyben a pályán kívül mégis nyugodtnak és logikus gondolkodásúnak ábrázolják a németek kedvencét, akit zavart, hogy Senna állítólag sosem mutatott tiszteletet iránta.
Sértődött hangnemben szintén elhangzik, hogy a rivális istállók nehezteltek a Benettonra, amiért egy olasz ruhamárka Forma–1-es csapata hirtelen feljavult és esélyessé vált – Briatore szerint innen jött a Sennától indult gyanakodás a kipörgésgátló használatára, amely (alaptalannak állított) vád végigkísérte az idényt.
Az imolai tragédiákat hosszasan taglalja a film, felesége szerint Schumacher ezután őt akarta megvédeni, és jól tette, hogy megtört lelkiállapotban nem ment el Ayrton Senna temetésére. Arra viszont nem született magyarázat, hogy Silverstone-ban miért előzte meg kétszer is Damon Hillt a felvezető körben, majd miért utasították arra, hogy ne töltse le az előírt büntetést – a Benetton akkori csapatfőnöke szerint az esetet nem tárgyalás követte, hanem diktatórikus módon döntöttek a kétfutamos eltiltás mellett.
