Szabad-e motozni?

Igazán nem szeretnék a több mint kormányközeli „Népszava” éber szerkesztőinek szemében az általuk a minap vizionált jobboldali puccs egyik előkészítőjeként feltűnni, mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy Gergényi Péter – aki állítólagos összeesküvésünk kulcsfigurája – megkapta az első figyelmeztetést. Mégpedig éppen azoktól, akik különösen nehezen tolerálják a Budapest nemrégiben kinevezett új rendőrfőkapitánya bemutatkozásakor meghirdetett, a bűnözéssel szembeni zéró tolerancia importált elvére (lásd New York) épülő programját.
Aligha a véletlen műve, hogy Gergényi színrelépéséhez időzítette a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság és a Kék Pont Drogkonzultációs Központ a belügyminiszterhez intézett nyílt levelét, amelyben nevezett szervezetek a hozzájuk érkezett jelzésekre hivatkozva szóvá teszik a járőröző rendőrök ruhaátvizsgálási gyakorlatát. Ennek során állítólag sok esetben megalázó módon motoznak meg fiatalokat drog után kutatva. A főkapitány válasza nem késett sokáig; határozottan leszögezte, hogy a rendőrségi gyakorlat mindenben megfelel a jogszabályi előírásoknak. Meg lennék lepve azonban, ha ezzel le is zárulna a „jogvédők” és a főkapitány pengeváltása. A tiltakozó szervezetek között ugyanis olyat is találni, amelyik igen közel áll a kormánykoalíciót alkotó kisebbik párthoz, Demszky Gábor „SZDSZ”-es főpolgármester pedig nyilvánvalóan közelebb érzi a szívéhez a nyílt levél aláíróit, mint az általa irányított városban – legalábbis a nyilatkozatai szerint – végre rendet teremteni próbáló főrendőrt. Az előző tizenhárom évben Demszky nem sok érdeklődést tanúsított a közbiztonság, közrend és köztisztaság biztosítása iránt, inkább bornírt másságkultusza kísérleti terepévé igyekezett alakítani a szebb napokat megélt fővárost. Ha komolyan gondolja Gergényi Péter az általa meghirdetett programot, akkor még számos olyan konfliktusra kell felkészülnie, amelyhez képest a fent említett pengeváltás csupán laza edzőgyakorlatnak számít.
Ha komolyan gondolja… Egyelőre ugyanis nem világos, hogy a sajtóban máris vasprefektusként emlegetett főkapitány szavakban beígért kemény fellépése valódi szándékot tükröz-e, vagy csupán egy, a nyilvánosság működését jól ismerő sztárrendőr porhintése az egész. Ami például a nagy médiavisszhangot kiváltó bemutatkozó értekezleten a rendőri állomány felé elvárásként elhangzott, végső soron csupa evidencia, más kérdés, hogy nálunk olykor a legtermészetesebb kijelentések is forradalminak hatnak.
Ennyi idő természetesen nem elegendő az új rendőri vezető munkájának bármilyen minősítéséhez, valami azonban már most világossá válhatott Gergényi Péter számára. A finoman szólva túlbiztosított Erzsébet hídi demonstráció bebizonyította, hogy Budapest köznyugalmát nem a kormány ellen tiltakozóktól kell félteni. Akik szélsőségesek, nagyon kevesen vannak, akik sokan vannak, azok meg nem szélsőségesek. A rendőrségnek nem a politikai küzdelmek kriminalizálásához kellene asszisztálnia, hanem többek között a köztereken, az aluljárókban, a kétes hírű szórakozóhelyek környékén illene végre rendet tennie.
Bár elismerem, a szabadságjogokat, az emberi méltóságot szelektív módon védelmezők körében Berkecz Mária megalázása ma politikailag korrektebb cselekedetnek számít, mint egy belőtt fiatal megmotozása a pesti éjszakában.