Meleg anglikán püspök Amerikában

Bízom benne, hogy az anglikánok nagy családja össze tud fogni – jelentette ki a mindent eldöntő szavazás előtt Gene Robinson, aki homoszexualitását felvállaló lelkész létére New Hampshire püspöke kívánt lenni. A nagy összefogás helyett azonban sokkal inkább botrány kerekedett, s a Robinson-ügy akár az amerikai anglikán egyházat, más nevén az episzkopális egyházat is szétszakíthatja, ez pedig az egész anglikán egyház életében törést jelenthet.

Jó püspök akarok lenni, s nem „a meleg püspök”, mondta magáról korábban az elhíresült lelkész. Ennek ellenére megszólalásaiban sokszor felemlegeti vonzalmát saját neme iránt, jogokat követel a hozzá hasonló hajlamúaknak, amellyel felháborítja egyháza konzervatívabb beállítottságú csoportját. Az episzkopálisok minden megfigyelő szerint komoly veszélynek vannak kitéve. A tradíciókhoz ragaszkodó, így a Biblia szavait alapul vevő konzervatívok ugyanis kijelentették, ha az egyház püspökei közé fogadja Robinsont, kivonulnak híveikkel együtt, s saját felekezetet alapítanak. Ezt egyébként végül – gyakorlati értelemben – meg is tették, mikor Robinson kinevezésére rábólintott a testület. Az ellenzők egy része ekkor a szomszédos templomba ment imádkozni, jelezvén különállásukat a többségtől.

A BBC-nek nyilatkozva a veszélyekről Robinson nem volt hajlandó az episzkopális egyházat félteni. – Ez nem az én egyházam, hanem Isten egyháza. Ha szétesik, Isten akarta így. Bárki is távozik, nem én kértem meg rá – mondta. Robinson emellett felemlegette a Jeffrey John-ügyet is, amelynek keretében egy szintén homoszexuális egyházfit eltiltottak szolgálata teljesítésétől az angol testvéregyháznál.

Az óhazában akkor úgy döntöttek, nem éri meg a readingi püspököt megtartani, mivel az a nemzetközi testvériség körében hatalmas felháborodást keltett. Most is elsősorban a Brit Nemzetközösség országaiban működő, a nyugati társadalmi normáknál jóval konzervatívabb afrikai egyházak vezetői tiltakoztak. Az anglikán egyház azonban – lévén a brit birodalmi törekvések vallási köntösbe öltöztetett változata – elsősorban földrajzi értelemben nagyon széttagolt. Nem lehet Londont központnak tekinteni, mivel a különböző országokban működő felekezetek nagyobb szabadságot kapnak hittételeik kidolgozásában, akár külön egyháznak is tekinthetők. A homoszexualitásról azonban minden tagegyház hasonlóképp gondolkodik, 1998-ban az anglikán egyház püspökeinek testülete úgy döntött, a jelenség „összeegyeztethetetlen a Szentírással”. Gene Robinson mindenesetre úgy vélte, nem ő az első homoszexuális püspök az egyházban, csak ő vallotta be elsőként. Azonban sokak szemében az is problémát jelent, hogy Robinsonnak püspökként példát kell mutatnia a gyülekezetnek, ám jelleme egyáltalán nem mondható feddhetetlennek. Elvált, van két leánya, viszont tizennégy éve egy férfival él. Mikor kiderült, hogy őt jelölik New Hampshire állam püspökének, boldogan ölelkezett össze élettársával és egyik leányával. A XXI. századi „családmodell” megjelenése az egyházi berkekben komolyan felveti a kérdést: követni kell-e a világ változásait, erkölcsi züllését, vagy új, tiszta utat kell mutatni a krisztusi erények felé vezető úton. Amerika anglikánjai az előbbit választották, utólag azonban a canterbury érsek, a legfőbb méltóság a brit egyházon belül úgy véli, valóban nagy baj történt. Az újprotestáns felekezet ennek ellenére kitart liberális elvei mellett, és elítéli a Vatikán irányvonalát. Néhány napja Joseph Ratzinger bíboros kategorikusan elutasította az azonos neműek házasságát, s arra kért minden katolikus politikust, akadályozza meg az ezt engedélyező törvények életbe lépését. A régi és az új iskola így teljesen különválik egymástól, s csak az a kérdés, melyik fogja túlélni a történelem viharait.