Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke egyértelmű európai perspektívát kíván biztosítani Ukrajnának. Ezalatt korlátlan mennyiségű pénz és fegyver átadását érti a háborúban álló országnak. Ezért nem is érti, mit hepciáskodunk mi, magyarok, akik húsz éve élvezhetjük szerinte a nagy európai családhoz való csatlakozás előnyeit, úgymint a szabad mozgás lehetőségét, az egységes piacot, a gazdasági fejlődést és a politikai biztonságot az Európai Unión belül, miért akarjuk megfosztani ettől az élvezettől szegény ukránokat. A cinizmusnak ezt a fokát látva egy szellemileg visszamaradt gyerek juthat az eszünkbe a homokozóból, aki szerint minden vödör és lapát az övé. A baj csak az, hogy a begőzölt birodalmi gondolkodás játszóterének tekintett terület a mi Európánk, benne a hazánkkal. Az osztogatott pénz a mi pénzünk is. Rossz nézni, ahogy a lelküket eladó politikusok az idegen zsoldért cserébe, sokszor személyes sértettségükből fakadóan, mindent feláldoznak, amit eddig Európának hittünk.
Weber szabad mozgásról hadovál egy olyan országgal kapcsolatban, ahonnan a társadalom közel fele már elmenekült, előbb a harcok, aztán a brutális kényszersorozások elől, sokan éppen Németországba. Az egységes piacról elfelejti megemlíteni, hogy az úgy jönne létre például az élelmiszerek esetében, hogy a tagállamok szinte valamennyi gazdája tönkremenne néhány nagy multicég és befektetőcsoport érdekeinek megfelelően, akik már jó előre felvásárolták Ukrajna hatalmas és igen jó minőségű termőföldjeit, ahonnan el kívánják árasztani silány tömegárujukkal az emlegetett egységes piacot. A versenyképességről is igencsak sajátos elképzelése van a sötét lelkű Webernek, ha azzal kívánja növelni, hogy szerte a kontinensen letöri a munkabérek színvonalát a háborúban földönfutóvá vált ukrán munkavállalók tömegeivel. A gazdasági fejlődést egyébként is elfelejtheti az egész kontinensen meghatározó szerepet játszó német politika, ha sürgősen nem hagy fel a háborús uszítással, és nem indul el a béke mielőbbi kikényszerítésének irányába. A háborúval ugyanis nagyon kevesen járnak jól, az viszont már most jól kivehető, mennyire rosszul jár a tagállamok többsége. A politikai biztonságról annyit, hogy Németországban csak másodszorra kapta meg a szükséges szavazatokat a leendő kancellár, a legnépszerűbb párt pedig bírósághoz fordult, amiért szélsőségessé akarják nyilvánítani, ellehetetlenítve ezzel működését. Romániában, ahol egy tollvonással eltörölték az elnökválasztás eredményét, épp most próbál a nép minden ellenkező beavatkozással szemben mégiscsak érvényt szerezni akaratának. Franciaországban bírósági döntéssel fosztanák meg az indulás jogától a legesélyesebb elnökjelöltet, Ausztriában pedig nincs kormány, mert az Osztrák Szabadságpárt sem felel meg a globalista elvárásoknak. De bárhol nyernek a patrióták, ott a vesztes globalisták és balliberálisok összeállnak, hogy kitúrják a másként gondolkodókat a hatalomból. Miről beszél ez a Dark Weber az unió halálcsillagának recsegő romjain?
Ami pedig az élvezetet illeti, ne tegyen úgy Manfred Weber, mint egy prostituált, aki azt hiszi, bármit követelhet pusztán azért, mert belement az üzletbe. Ahogy a magyar miniszterelnök fogalmazott: „Magyarországot azért vették fel az Európai Unióba, mert a tagok ezzel jól jártak. Jó deal volt. Németországnak is, Herr Weber. Ukrajna felvétele nem jó deal. Ukrajna nem hozzáadott érték, hanem csőd. Ideje lenne, hogy az európai vezetők az európai embereket képviseljék, Herr Weber!”
Mi pedig mondjunk nemet Ukrajna erőltetett csatlakozására!
