Múlt héten ért véget Budapesten a vám-világkiállítás és konferencia, melynek témája a világkereskedelem biztonsága volt. Mennyire tartja sikeresnek a fórumot?
– A biztonság növelése érdekében célunk az volt, hogy a gyártókat és felhasználókat összehozzuk az eredményes együttműködés érdekében. Úgy gondolom, a találkozó sikeres volt.
– Hozhat-e komoly eredményt egy olyan rendezvény, amelyen nincsenek ott a csempészetben jelentős mértékben érintett, a kábítószereket gyártó és indító országok?
– Egy nemzetközi konferencia megrendezésekor problémát jelenthet, hogy a távoli államok nem tudnak eljönni. Ezért a cégek ajánlatáról és az elhangzott előadásokról készítettünk egy információs CD-t, melyet eljuttatunk a rendezvénytől távol maradó államokba is.
– A vámszolgálatok munkájában a biztonságnak és a gyorsaságnak elsődleges szempontnak kell lennie. Növekvő terroristaveszély idején ezek reális elvárások? Biztosítható egyidejűleg gyorsaság és biztonság?
– A konferencia arról szólt, hogy a kereskedelem könnyítése és a biztonság fokozása között miként találjuk meg az egyensúlyt. Ugyanazon érem két oldaláról van szó, melyeknek egyszerre kell teljesülni. Az új technológiák is e célt szolgálják.
– A szegény országok nem fogják tudni finanszírozni ezeket a drága berendezéseket. Az ő eredményes felderítésük azonban a gazdagok érdeke is.
– Ez valóban probléma. Gondolkodtunk azon, mit lehetne tenni a szegény államok ilyen irányú fejlesztéseinek elősegítése érdekében. Három elképzelés készült: az egyik szerint a Világbank finanszírozhatná a fejlesztéseket, a berendezések telepítését. Másik lehetőség lehetne, hogy minden egyes szállítmányra kivetnének 50 cent adót, melyekből aztán a beruházások megvalósíthatók lennének. A harmadik elgondolás szerint pedig a magánszektor lehetne a finanszírozó.
– Utóbbi nem hordozza magában a korrupció veszélyét?
– Nem, mert a magáncégek fejlesztései a biztonságot szolgálnák, s emellett elsődleges piaci érdekük a gyorsaság biztosítása.
– Manapság mi az elsődleges „slágertermék” a csempészek között a világban?
– Ezt nem lehet megmondani. Az biztos, hogy minden társadalom védelmet kíván: ne legyen drog az iskolákban, ne legyenek bombák az utcákon, ne legyen emberkereskedelem, pedofília. A terrorszervezetek ezekben azért aktívak, mert bevételük származik belőlük, melyből aztán fedezik terrorista tevékenységüket.
– A vámosok eredményességében mennyire számít a kockázatelemzés és mennyiben múlik a siker a fülesen, a beépülésen?
– Az igazi, jelentős méretű szervezett bűnözés elleni harcban a törvényesség keretei között „eredeti” megoldásokat is alkalmazniuk kell a kollégáknak. Fontos, hogy hozzáértő, felkészült szervezetek végezzék e tevékenységet.
– Ön szerint a korrupcióban mennyire játszik szerepet a munkatársak anyagi megbecsülése, vagy meg nem becsülése?
– A korrupció egy egész országot tönkretehet. Argentína sajnos erre jó példa, ugyanakkor a globalizációval összefüggésben kivehetünk ebből a körből államokat. Egyébként pedig fejétől bűzlik a hal! A vámos korrupcióban a társadalom állapota tükröződik. A vámosok korrumpálhatósága nem bérkérdés. A Vámigazgatások Világszervezetében végzett felmérés szerint az okok között csak kilencedik helyen szerepel a bér. Összességében ez mindig nemzeti probléma, s a legfelső politikai szinten kell lehetővé tenni a fellépést ellene. Ahol ezt nem teszik meg, azok az államok nem tudnak majd integrálódni a fejlett világba.
– Magyarországon mi a helyzet?
– Én csak a vám- és pénzügyőrséget ismerem, ahol nem jellemző a korrupció. Persze mindenhol vannak kivételek, akik megtévednek, de ellenük határozottan fel kell lépni, s fel is lépnek.
– Az uniós csatlakozással Magyarországra jelentős többletfeladat hárul. Ön szerint elegendő az az
EU-s támogatás, amit a közösségtől kapott hazánk?
– Ez nem pénz kérdése. A közösség – még ha kritizáljuk is – egy olyan piac, amelyben fontos, hogy a tíz csatlakozó ország megtalálja helyét. A gond az, hogy a belépőknek rendkívül rövid határidővel kell alkalmazkodniuk az EU elvárásaihoz, szabályaihoz, míg a jelenlegi tagországoknak 20-30 évük volt a felkészülésre. Magyarországnak a szabályok sikeres átvétele és alkalmazása még három-négy évet igénybe fog venni.
– Sok esetben nem irreálisak a közösség elvárásai?
– Az unió anyagilag is sokat tett a sikeres bővítésért, a belépők feladatainak ellátásában való közreműködésre. Úgy gondolom, hogy Magyarország fogja megvédeni az EU-t olyan veszélyektől, melyek az egész közösségre nézve veszélyesek.
– Az EU-ban gyakori a szubvenciókkal történő visszaélés. Mit gondol, ez mennyire lesz jellemző Magyarországon?
– Ennek megakadályozása érdekében megfelelő nyomozati szervek szükségesek, továbbá fontos a felvilágosítás. Általánosságban azonban nem szabad gyanúsítgatni.
– Az EU területére érkező és egy tagállamban vámkezelt áruk után fizetendő vám 25 százaléka az adott ország büdzséjét gyarapítja. Ehhez azonban megfelelő infrastruktúrával kell rendelkezni, amely egyes vélemények szerint Magyarországon nincs meg. Ön szerint alkalmas lesz hazánk a feladatra?
– Ezzel kapcsolatban nincsenek kételyeim.
– Létszámleépítés lesz a magyar vámszolgálatnál. A bővítés utáni újabb feladatok ön szerint nem igényelnék a létszám megtartását?
– Ez nemzeti kérdés, ami a magyar kormányt érinti. Amikor a többi csatlakozó ország vámvezetőivel beszéltem, mindig arra kértem őket, hogy legyenek megfontoltak, mert az igaz, hogy bizonyos határok megszűnnek, de a jövőben meg kell felelni az uniós törvények alkalmazásának. Bízom benne, hogy a vámigazgatások reálisan meg tudják ítélni, hogy az új feladatokat hány emberrel tudják ellátni. Még egyszer felhívom a figyelmet azonban arra, hogy legyenek nagyon óvatosak, mert volt rá uniós példa, hogy egy nagyszámú leépítés után egy-két évvel újra vámosokat kellett toborozni.
– Ön Arnold Mihállyal, az eredményesen dolgozó korábbi vámparancsnokkal nemcsak munka-, de baráti kapcsolatban is volt. Mit tud az ő távozásáról, az okokról?
– Feladataim során sokszor támaszkodhattam a magyar vámigazgatás munkájára, így természetes, hogy baráti kapcsolat is kialakult. Úgy látom, döntése személyes volt, amit tisztelni és elfogadni tudok.
– Több újságíró is kifogásolja azt a magyarországi gyakorlatot, hogy a jól felkészült vámtisztekkel készített interjúkat a Pénzügyminisztérium – a hatóság felettes szerve – is látni akarja, s a kész szövegek egyes részeit átíratják, vagy akár ki is húznak bizonyos részeket belőle. Mi a véleménye erről, ez az unióban is így történik?
– A sajtóval mindig nehéz a kapcsolattartás. Például Franciaországban a pénzügyminiszter is látni akarja a vele készült cikket, s lehet, hogy azt kijavítja, átrendezi, s az csak úgy jelenhet meg.
– Ez rendben is van, csak a vámosok a cikket már jóváhagyták.
– A helyzet majd szépen lassan javulni fog. Vannak országok, ahol minden tilos.
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
