A CSU az esélyes a bajor választásokon

Politikai kísértet járja be Bajorországot – állítják a legdélibb német tartomány ellenzéki pártjai, a szociáldemokraták és a Zöldek. Az oppozíció rettegve tekint a holnapi választás eredménye elé, attól tartva, hogy az Edmund Stoiber vezette Keresztényszociális Unió kétharmados többéghez jut a müncheni Maximilianeumban, és évekre biztosítja a CSU egyeduralmát a tartományi parlamentben.

Ennek a lehetőségnek a megakadályozása jelentette az SPD és a Zöldek kampányrendezvényeinek fő témáját, már csak azért is, mert az ellenzék nem rendelkezett meggyőző saját programmal, így mindössze blokádfelhívásokra szorítkozott. Félelmük nem alaptalan, a CSU jogosan számíthat arra, hogy felülmúlja a párt történetének eddigi legjobb eredményét: 1974-ben a választók 62,1 százaléka rekordmérvű győzelemhez segítette a CSU-t, és a parlamentben mindöszsze négy képviselőn múlt az abszolút többség létrejötte.
Ezúttal a több mint kilencmillió voksolásra jogosult polgár – közöttük száztizenhétezer első választó – új fejezetről gondoskodhat, amely nemcsak tartományi, hanem szövetségi viszonylatban is hatással lehet a német belpolitikára. Edmund Stoiber a kampányidőszak során ismételten a Berlinben hatalmon lévő szociáldemokrata–Zöldek szövetség kritizálásával érvelt, kipellengérezve az ott uralkodó zavart és tehetetlenséget. A CSU bajorországi teljesítményeivel eredményesen tudta alátámasztani a Gerhard Schröder– Joschka Fischer kettős elleni kritikát. Tehette ezt nyugodt lelkiismerettel, a józan adatok tudatában: amíg a munkanélküliség az országban 10,5 százalékra rúg, addig a tartományban mindössze 6 százalék. A gazdasági teljesítőképesség európai ranglistáján Bajorország a hatodik helyen áll a franciák, az angolok, az olaszok, a spanyolok és a hollandok mögött. Egyetlen más tartományban sem sikerült a hagyományos, földhözragadt mentalitást oly szorosan összekapcsolni a technikafejlesztéssel mint itt. A „laptop és bőrnadrág” jelszava minden polgár előtt érthetővé teszi a biztató menetirányt.
A köztársaság sokrétű – gazdasági, szociális, egészségügyi – krízise és az ezzel szemben álló bajor eredmények feltárják a kaput a CSU-elnök, Edmund Stoiber előtt, hogy újabb kísérletet tegyen a kancellári pozíció megszerzésére. A Keresztényszociális Unió soraiban senki sem kételkedik abban, hogy a tavalyi parlamenti választás során elszenvedett minimális vereség nem vette el a hatvanegy esztendős politikus kedvét attól, hogy továbbra is céltudatosan kövesse karrierje legfontosabbnak tartott célját: megbuktatni Gerhard Schrödert. Erre ugyan csak 2006-ban kerülhet sor, de a felvezetést nem lehet elég korán elkezdeni. „Vasárnaptól olyan jeladást várunk, amely tartósan megerősíti Edmund Stoiber szerepét az egész ország érdekében” – hangoztatta Hans Michelbach, a Bundestag tagja.
„Hogy Bajorország erős maradjon: CSU” – hangzott Stoiber választási jelmondata. A miniszterelnök nagy elődje, Franz-Josef Strauss nyomdokaiba lép, amikor a tartomány sikereit szövetségi síkra igyekszik áthelyezni. Strauss 1980-ban alulmaradt az igen népszerű Helmut Schmidtel szemben, tavaly Stoiberre hasonló sors várt Schröder ellen – az SPD-kancellár azonban mindössze hatezer szavazatnak köszönhette, hogy megőrizte hivatalát. E minimális különbség további biztatás a CSU elnökének arra, hogy ne adja fel reményeit a nagy rivális leváltására.