A Kovács-teória

Idehaza az ügyészség nem bűnüldözést folytat, hanem „bűnpártolásnak látszó módon” foglal állást különböző ügyekben – mondotta minap Kovács László, a szocialisták frontembere. Az edzettebb, a hazai politikával már régóta foglalkozó embert nem lepi meg a nyilatkozat, mondott már Kovács bácsi nagyobb szamárságokat is, amióta ott mozog a tűz körül.
Ez azonban több mint szamárság – előre kitervelt mocskolódás. Áder János szóhasználatával: egyenesen arcátlanság. A Fidesz-frakcióvezető egyébként arra is felhívta a fényes tekintetű pártvezér figyelmét, hogy a szóban forgó huszonkét eljárás zömét a szocialista kormány által irányított rendőrség szüntette meg, így aztán az ügyészségre alig kerül ilyen nyomozati anyag. Tessék talán a rendőr haveroknál teremtettézni, kedves Kovács bácsi… Természetesen az egész arra megy ki, hogy előbb nevetségessé tegyék, majd kitörjék a legfőbb ügyész, Polt Péter nyakát, aki az istennek sem akar úgy táncolni, ahogyan azt Kovács bácsi és népi zenekara húzza a talpa alá. (Talán disszonanciát érez a „zenéjükben”, esetleg gerincet is hord a ruházata alatt.)

Itt jegyzem meg, régen rossz lenne a kormánypártiaknak, ha Polt Péterék megduplázott erővel – még a rendőrséget is kikerülve – vizsgálnák a mindenféle pénzügyi, korrupciós ügyeket. Ebben az esetben igen foghíjasak lennének az MSZP–SZDSZ padsorok a parlamentben, még egy börtönfrakciót is kéne alakítaniuk a fiúknak, lányoknak.

Okosabb maradt volna, Kovács bácsi, ha meg sem szólal.
Polt Pétertől pedig el a kezekkel! A koncepciós pereknek, eljárásoknak vége ebben az országban. Ahogyan a koalíciónak is hamarosan.