Activity

Szőke volt, magas, úgy százkilencven centiméter, kék szemű, arca csupa derű, ahogy az egy jól képzett MSZP-s aktivistához illik – legalábbis elméletben, a propagandista a valóságban ugyanis soha nem érkezett meg.
Nyugodt szívvel állíthatom, hogy az elmaradt randevú miatt engem a legkisebb felelősség sem terhel, mert alig olvastam végig a szórólapot – „Az emberek nyugalomra és békére vágynak. Arra, hogy biztonságban és jólétben éljenek. Ha kapcsolatba szeretne kerülni lakóhelye MSZP-csapatával, hívja a 06-40-33-44-55-ös számot” –, máris emeltem a telefont, hiszen ki ne szeretne kapcsolatba kerülni lakóhelye MSZP-csapatával. És a telefonos hölgy megígérte, hogy adataimat máris továbbítja az illetékes kollégához, aki rögvest viszsza fog hívni. Azóta eltelt jó pár nap, aktivistáknak se híre, se hamva, így lassan bele kell törődnöm, hogy őszinte lelkesedésem ellenére méltatlan vagyok a személyes kontaktusra.
Pedig mennyi kérdésem volt! Hogy mást ne mondjak, szerettem volna megtudni, hogy a Csapatjáték című kampány reklámanyagain milyen okból repülnek visszafelé a vadlibák, vagyis a szocialisták miért úgy jönnek, mintha mennének.
Kormányzati ügyekben a személyre szabott, közvetlen információktól megfosztva tehát kénytelen vagyok a nyilvánosan elhangzott adatokra hagyatkozni. Nemrég Magyar Bálint oktatási miniszter taglalta tárcája eredményeit, miszerint suhan, robog, száguld a Sulinet expressz. A családias hangvételű ünnepségen a szabad demokrata miniszter elárulta: a program részeként hetente háromszázmillió forintnyi informatikai terméket értékesítenek, így van rá esély, hogy rövid időn belül megkétszereződjön a számítógéppel rendelkező honi háztartások száma. Mielőtt azonban a lendületes jövőkép hatására elismerően bólintanánk, vizsgáljuk meg közelebbről, valójában mit is rejtenek Magyar Bálint százmilliói.
Hatezer konfigurációt. Két hónap alatt. A július elején átadott első sulinetes számítógépet ugyanis napjainkig mindössze további ötezer-párszáz követte, amely szám egy számítástechnikával foglalkozó kiskereskedő szemével nézve bravúros eredmény, országosan tekintve viszont inkább siralmas, mintsem áttörés, pláne digitális forradalom. Ráadásul ha a Sulinet expressz másfél milliárd forintos összforgalmát összevetjük a hatezer eladott PC-vel, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az eredeti elképzelésekből nem sok minden valósult meg, mivel a hatvanezer forintos adójóváírás lehetőségével többségében azok éltek, akik már rendelkeznek számítógéppel, s ahhoz vásároltak ezt-azt, vagy megszerezték életük első digitális fényképezőgépét. Az oktatási tárca vezetője örömében azt is elfelejtette megemlíteni: továbbra is megoldatlan probléma, hogy a sulinetes eszközök általában drágábbak a programon kívüli társaiknál. Az pedig valóban ünneprontó lett volna, ha Magyar Bálint elárulja azt is: a legolcsóbb, s ezért nyilván legvonzóbb sulinetes konfigurációk olyan alkatrészekből állnak, hogy már az összeszerelésük pillanatában elavultnak számítanak. Persze, ezt a már említett, a magyar háztartások számítástechnikai eszközökkel való ellátottságát mérő statisztika úgysem mutatja ki.
De sebaj, a lényeg, hogy a szabad demokrata miniszter tarthatott egy sajtótájékoztatót, ahol végre nem kellett magyarázkodnia. Így számíthatunk rá, hogy amilyen fergeteges tempóban halad a program, Magyar Bálint még idén megünnepli a hétezredik sulinetes számítógépet.