Az új Ludas Matyik

Különösek a mostani események és kuszaságuk. Nem könnyű tájékozódni, amikor új Ludas Matyik jelennek meg. Pedig bizonyára nemcsak én emlékszem a régi Ludas Matyira és megszemélyesítőire. Ezek közül különösen Sós Imrére, aki végül is 1956 egyik tragikus áldozatává lett feleségével együtt. Hogy változnak az idők! Matyi Döbrögi halomra vadászott tőkés récéit terelgeti a hídi vásárra – édesanyja lúdjait bizonyára már korábban téeszesítették. Igaz, Ludas Matyit is nógatni kellett a munkára, de legalább nem akart népnevelő lenni, szórólapokat osztogatva, és semmiképpen nem volt önhitt, gőgös s ostoba.

Vajon ezek az új Matyik mi mindenben ludasak még? Nem tudom, hogy a megfelelő szakemberek közül van-e valaki, aki freudi elszólásaikat megfelelő tudományossággal elemzi. Most is verni akarnak. Háromszor „visszaverni”?! Velem együtt emlékeznek még sokan a háború utáni verőbrigádokra és ártatlan áldozataikra, a nagyobb településeken felállított akasztófákra és a permanens osztályharcra. Mit akarnak, polgárháborút? Hiszen anti-Ludas Matyi-s lendületüket olyan szakember irányítja, aki maga is évtizedes polgárháború közepette él saját hazájában, ahol az emberek szintén békében szeretnének élni (igazságos békében). Mi lesz ennek a vége? Előre hozott választások.

Rőzse István
ny. evangélikus lelkész, Biatorbágy