Baloldali elődei útján a Miller-kormány

Nehéz helyzetben, gazdasági gondok közepette, növekvő költségvetési hiánnyal, a szerkezeti átalakítás lassúságával küszködve lép be majd jövőre az Európai Unióba Lengyelország. A kisebbségben kormányzó Miller-kormány ugyanis láthatóan nem használja ki a népszavazás sikere és a bizalmatlansági indítvány elbukása következtében a nyár elején megnövekedett mozgásterét, s mint a költségvetés tervezetének több szakérő szerint pénzügyi válsággal fenyegető sarokszámai is jelzik, óvatos, baloldali populista programjával a reformok felgyorsítása helyett inkább a túlélésre játszik. Vélhetően politikai megfontolásoktól vezérelve óvatosan 2007-ig nyújtja el az elengedhetetlen takarékossági programot, mondván, a nagyobb szigort az EU-csatlakozással járó kiadások és a szociális feszültségek nem teszik lehetővé. Szakértők ezt leginkább azért tartják problémásnak, mert az ország így a legfontosabb pillanatban időt veszít, s lendületében megtörve találják az uniós tagság kihívásai.
Az előző, jobboldali Buzek-kormány bukásához egyebek mellett az vezetett, hogy három hatalmas reformprogramba is belefogott egyszerre, s ez meghaladta erejét. Leszek Millert ez a veszély nem fenyegeti, hiszen folytatja baloldali elődeinek reformokat elodázó hagyományát. Így van ez megfigyelők szerint lényegében akkor is, ha határozottságot mutatva brutálisan verette szét a közelmúltban a bányászok varsói tüntetését. A kormány tervei szerint négy újabb szénbányát zárnak be Sziléziában, mellyel 14 ezer munkahely szűnne meg a térségben. E szektor kisebb-nagyobb megszakításokkal jó évtizede folyó átalakítása következtében így a korábbi 300 ezer helyett már csak 140 ezren dolgoznak a bányaiparban.
A népszerűsége mélypontján lévő Miller-kormány (támogatottsága 16 százalék körüli) azonban a jelek szerint csak a bányászokkal szemben ilyen határozott és következetes, a költségvetés minap parlament elé terjesztett tervezete ugyanis egyáltalán nem takarékosságról tanúskodik. Nyoma sincs már annak a Grzegorz Kolodko által képviselt törekvésnek, hogy Lengyelország 2007-ben legyen az euróövezet tagja. A Miller politikájának érezhetően jobban megfelelő Jerzy Hausner elképzelései szerint ezzel szemben az államadósság GDP-arányos szintje a következő években valószínűleg túllépi az eurózóna-csatlakozáshoz elfogadható hatvan százalékot. Ehhez járul, hogy a büdzsé hiányának amúgy is évek óta kritikus szintje a tervek szerint a hazai össztermék 5,3 – az idei 38,7 milliárd zlotyval szemben 45,5 milliárd, azaz 11,5 milliárd dollár –, egyes megfigyelők szerint legalább 7 százalékára rúgna, a lyukakat pedig a privatizáció felpörgetéséből megnövekedett bevételekből tömnék be. A költségvetési politika lazításától, az adócsökkentésektől Hausner a gazdasági növekedés felpörgését várja, a jegybankelnök, Leszek Balcerowicz azonban figyelmeztet, hogy a növekedés mindaddig törékeny marad, amíg nem fogják vissza az állami költekezést.