Dagad az Eurostat-botrány

Kemény kérdéseknek nézhet elébe Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke, akit az egyre dagadó Eurostat-ügyben ma hallgatnak meg zárt ajtók mögött az Európai Parlament (EP) frakcióvezetői. Az EU statisztikai hivatalánál kirobbant korrupciógyanús botrány az „eurohonatyák” szerint a bizottság több tagjának politikai felelősségét is felveti.

Romano Prodi a tényekhez híven fog beszámolni az eddigi vizsgálatok eredményeiről – közölte a minap a bizottsági elnök szóvivője. Mindazonáltal az EP-képviselők már „megüzenték”, hogy az unió kormányaként is emlegetett testület vezetője kellemetlen pillanatokra számíthat a csütörtöki meghallgatáson.

A bizottság még júliusban indított fegyelmi eljárást az Eurostat három magas rangú vezetője ellen. A gyanú szerint az intézetnél évek óta hamisított elszámolásokat folytattak, fiktív szerződéseket kötöttek, több százezer euró pedig titkos bankszámlákra folyt. Az ügyben több vizsgálatot indítottak, melyek közül kettőnek az eredményeit tegnap lapzártánk után ismertették az EP-képviselőkkel. A tisztánlátást nehezíti, hogy az előzetes eredményeket illetően meglehetősen ellentmondásos hírek láttak napvilágot: egyes „kiszivárogtatott információk” szerint a visszaélések még a Prodi vezette bizottság létrejötte, azaz 1999 előtt történtek, a német Stern magazin azonban tudni véli, hogy bizonyos fiktív szerződések a közelmúltban, tehát 2000 és 2001 között köttettek.

A vizsgálatok várhatóan nem- csak ezeket a visszásságokat tárják fel, de választ adnak a felelősséget firtató kérdésekre is. Az Európai Parlament több képviselője szerint nem vitás, hogy valakinek (vagy valakiknek) mennie (menniük) kell. A „népharag” leginkább Pedro Solbes gazdasági és pénzügyi biztost, az Eurostat felügyelőjét vette célba, akinek eltávolítását a liberális frakció soraiban követelik a leghangosabban. A konzervatívok szerint azonban az ügy a bizottság több tagja, így Neil Kinnock szervezeti és Michaele Schreyer költségvetési ügyekért felelős biztos felelősségét is felveti.

A skandalum már csak azért is kellemetlen az Európai Bizottság számára, mivel Romano Prodi 1999-ben – miután korrupciós ügyei miatt a Jacques Santer vezette előző bizottság lemondani kényszerült – a visszaélésekkel szembeni „zéró tolerancia” elvét hirdetve foglalta el hivatalát. Mostanában sokan emlegetik fel azt az ígéretet is, melyet hivatalba lépése után Prodi kért a bizottság tagjaitól: eszerint, ha az elnök lemondásra kéri őket, akkor távoznak tisztségükből. Akadnak, akik tudni vélik azt is, hogy a bizottság feje páncélszekrényben őrzi az ígéreteket tartalmazó leveleket, ám Prodi szóvivője időről időre cáfolja ezt a „legendát”.
Hogy hullanak-e fejek a porba, avagy sem, az várhatóan a következő napokban kiderül. A liberális frakció mindenesetre a napokban jelentette be, hogy egy lemondást is „elegendőnek” tartanak. S noha a parlamenterek célja a korrupciós ügy minél szélesebb körű feltárása, világraszóló vircsaftot ők sem akarnak – már csak azért sem, mivel az nem is annyira a bizottságra, mint inkább az egész Európai Unióra vetne árnyékot. Kevéssel a svédországi euróreferendum fiaskója után, és alig egy évvel az európai parlamenti választások előtt pedig senkinek nem érdeke, hogy újabb politikai botrány borzolja a kedélyeket Európában.