Egy, csak egy leány van

Lendvai Ildikót leszámítva a hazai politikusok igen ványadt teljesítményt nyújtanak mostanában – mindezt magától, Lendvai Ildikótól hallottam, aki Pallagi Ferenc műsorvezetőnek nyilatkozott a minap. Azt kérdi Pallagi kolléga a szocialista frakcióvezér asszonytól, hogyan látja, kiskezitcsókolom, miért zuhan folyamatosan az MSZP népszerűsége. Mire jó Ildikó valami ilyesmit válaszol: hát kérem szépen, egyévnyi kormányzás után az ilyesmi szinte törvényszerű.

Leghelyesebb ilyenkor – emelte fel mutatóujját a nagyasszony –, ha az ember lepucolja pártjáról a politikai sminket, s a maga pőreségében szemléli az alatta lévő látványt. Igen fontos, hogy elzavarjuk környékünkről a henye, élősdi elemeket, akik csak a szaftos falatokért érkeztek, a tudományos szocializmushoz meg annyi a közük, mint Kiplingnek a kuplunghoz.

Szép ünnepélyesen artikulálta a szavakat Ildikó asszony, Pallagi kollégán viszont a görcsösség jeleit lehetett észlelni, még azt is elfelejtette megkérdezni, miként lehet az, hogy a rendre áhítozó Lendvai Ildikó kampányfőnöke jelen pillanatban valami többmilliós vesztegetési ügy kapcsán a rendőrség vendégszeretetét élvezi. Ha jól veszem ki Ildikó asszony szavaiból, Kuncze Gáborhoz hasonlóan ő is kizárólag profikkal kíván politikai eszmecserébe bonyolódni, amatőrök kíméljenek. Maradjanak a kaptafánál. Mintha a nemzeti szocialisták sajtóreferensét hallanám. A tömeg legföljebb arra jó, hogy elolvassa a különféle MSZP-füzetkéket, aztán meg húzza be megfelelő helyre az ikszet, viszlát.

Azért lassan a testtel, Ildikó testvér! Ennél a népnél már nagyjából befejeződött a koponya csontosodása, olykor a fejét is használja. És nem búslakodni, mert visszaesett a párt népszerűsége. Kitartás!