Kulcsárok országa

Bármennyire bonyolultnak látszik is ez a most dúló brókerbotrány (K&H, Pannonplast, Britton, miegyéb), abban biztosak lehetnek a nyomozó hatóságok, hogy mi, tősgyökeres mátyásföldiek nem vagyunk érintve ebben a zavaros ügyben. Nemhogy milliárdos bankszámlákkal nem rendelkezünk, gyakran bolti, kocsmai számláink kifizetése is gondot okoz – ilyenkor halasztást, átütemezést kérünk az illetékes személyzettől.
Véleményünk azért természetesen van a botrányról, de ezt csak nagyon árnyaltan merem ideírni, isten mentsen bármilyen formában belekeveredni az osztogató-fosztogató szocialista brigádok mozgalmába. Én például rettenetesen csodálkozom azon, hogyan lehet, hogy magas beosztású állami elvtársak, miniszterek, államtitkárok, akik fölesküdtek, hogy utolsó leheletükig az országot szolgálják, ilyen meg olyan rt.-ket, kft.-ket, vegyesvállalatokat irányítanak, illetve vállalnak ott igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági tagságokat? Ilyen jó erőnlétben lennének, evés, ivás, alvás nélkül egyvégtében dolgoznak? Vagy az egész csak kamu, porhintés? Van, ahol csak a kasszáig kell elmenni, ennyi a feladat?
Hát ilyesmiről megy itt a szó brókermentes Mátyásföldön, két biciklizés közben, a kisbolt árnyékában, a kocsma hűvösében. Nem szeretjük a sikkasztókat, még kevésbé a báránybőrbe bújt, szózatokat szajkózó kormánypárti politikusokat, akik most bizonyítványt magyaráznak, szobrot állítanak maguknak, és – régi bevált trükkel – az ügyet firtató ellenzékre dobálják a sarat.
Innen Mátyásföldről, a kétkezi ember fészkéből tisztán látni mindent (ahogyan Mohácsról, Vonyarcvashegyről és Celldömölkről is), bennünket voltaképpen az sem érdekel, milyen eredményre jutnak a különféle tényfeltáró bizottságok, merthogy a bűnös úgysem kapja meg, ami neki jár, már most be lehet venni az arzént. A Tocsikok, Palotások és Princzek országában jut még néhány szabadjegy a Kulcsároknak is…