Mit érezne ma Ady Endre Nagyváradon?

Nagyvárad a lázas vágyakozások, akarások városa. A nyüzsgő-mozgó törekvésektől átvonalazott élet intelligens élet, s Nagyvárad sokkal intelligensebb, mint egy vidéki magyar városhoz illenék – írta 1901-ben, nagyváradi újságíróskodása idején Ady Endre. Ha az ember manapság ebbe a városba érkezik, óhatatlan, hogy ne kutassa, ne keresse a lepusztult régi szecessziós, neoklasszicista házak kapui mögött, avagy a még megmaradt fasorok mentén a tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji hangulatot, a poros Partium megújulni vágyását. Az már történelem, hogy a nagyreményű, felvilágosultságért küzdő város fejlődését Trianon megakasztotta. Ady is érezhette ezt, amikor Madame Prétérite-hez írott levelében kifejti, hogy „… A Partium, Magyarország és Erdély századokon – vitás kiegyenlítője, e túlhaladt szerepében nem bírhatja sokáig. Hogy a tatár bennünket pusztított elejétől végig, hagyján, de ott maradtunk lerongyoltan néhány ezer éves, szép família egészen a mai napig... mi Partium-beli nemesek, szerintem a legszebb magyar fajta, kipusztulunk…”
Sajnos Ady Endre fájdalmas reménytelensége ma is kísért. A Partiumi Keresztény Egyetem szervezésében részt vehettem a II. Kárpát-medencei Nyári Egyetem kommunikációról szóló rendezvényén. A vajdasági, felvidéki, kárpátaljai és erdélyi fiatalokat nem is annyira a média, a sajtó függetlensége érdekelte, hanem inkább a kettős állampolgárság ügye, a státustörvény kiüresítésének háttere, okai és a szabad átjárás magyarországi lehetőségeinek esetleges szűkítése. Az egyik újvidéki hallgató azt fájlalta, hogy amikor a szerbek is végre hajlandók lennének biztosítani a kisebbségben élő magyaroknak a kettős állampolgárság megszerzését, a kormányon lévő magyar politikai erők akadályt gördítenek ez elé. Kárpátaljáról egy lány, aki egyébként a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatója, annak a félelmének adott hangot, hogy a vízumkényszer megnehezíti az átjárást Ukrajnából Magyarországra. A székelyföldi, erdélyi fiatalokat az önazonossági problémák érdekelték, bár örültek annak, hogy a nagyváradi, partiumi egyetemmel létrejött Románia első önálló, magyar nyelven oktató egyeteme. Egy felvidéki történész-levéltáros pesszimistán látta a komáromi magyar nyelvű egyetem alapításának ügyét, sőt arról beszélt, hogy inkább Magyarországon telepedik le párjával, mert a státustörvényt Szlovákiában semmilyen formában sem fogják elfogadni. A magyar fiataloknak nincs jövőjük a magyarlakta területeken – vélte.
Az eszmecsere, ha tartalmában nem is, de hangulatában kicsit emlékeztetett a hetvenes évekbeli magyarországi nyári olvasótáborokra, Kállósemjénre és Felsőtárkányra, ahol fiatal írók, mint például Czakó Gábor, Mózsi Ferenc, Ratkó József, Veress Miklós, Szentmihályi Szabó Péter vezették be az olvasni vágyó fiatalokat a falu valóságos világába, a magyarság kevésbé propagált jeles íróinak műveibe.
Ott Nagyváradon, a sok értelmes, tanulni vágyó, kisebbségben élő magyar fiatal körében lehetett igazán megtapasztalni, hogy milyen fontos tett volt az Orbán-kormányzat részéről, amikor magyar támogatással megkezdhette működését 2000 decemberében a Partiumi Keresztény Egyetem magyar nyelven. A Kárpát-medence magyar nyelvű területeiről érkező 718 hallgató idén már tizennégy egyetemi szakképzésen vehet részt 144 egyetemi oktató segítségével. A társadalomtudományokon, a teológián, a filozófián, a közgazdaság-tudományon kívül lehet itt tanulni nyelveket, kereskedelmet, zenét, képzőművészetet. A teljes értékű egyetem most már csak azt várja, hogy megkapják a román államtól akkreditációjukat az általános agrárképzésre. Az egyetem szellemiségét áthatja az ökumenikus szellem, hiszen a Pro Universiate Partium Alapítvány két „alapembere” Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök és Tempfli József nagyváradi katolikus püspök. A tanulmányaikat most kezdő diákok már az Arany János Kollégium új szárnyában is helyet kaphatnak, ahol a két- és négyágyas szobák, a korszerű önkiszolgáló étterem, az egyetemi könyvtár és az olvasótermek nemcsak komfortérzést nyújtanak, hanem a művelődés lehetőségét is megteremtik. Egyfajta bizakodás légköre hatja át az egyetemet, nem véletlen, hogy Kovács Béla, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora a 2003-as tanévet egy Márk (11, 24) evangéliumi idézettel kezdte: „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztatok és amit kértek, megkapjátok és meg is adatik nektek.”
Talán Ady Endre is örülne, hogy Nagyvárad, a valamikori lázas vágyakozások, akarások városa az egyetemi ifjúság révén ismét életre kel, s az „intelligensek” városa lesz.