Rendkívüli állapot

Durván leegyszerűsítve két lehetőség állt az MSZP előtt, amikor a nyár végén észlelte népszerűségi mutatóinak drámai mértékű romlását, a kibontakozó gazdasági válságot és a brókerbotrány fenyegetését. Az egyik lehetséges válasz Jánosi György, majd Szili Katalin nyilatkozatai mögül sejlett fel: határozott fellépés a korrupció ellen, a kétes ügyekbe keveredett politikusok visszavonása, a párt tizenhárom éve emlegetett, de következetesen soha végig nem vitt megújításának kikényszerítése annak minden személyi és egyéb következményével együtt. Egy ilyen változtatást természetesen rendkívül kockázatos kormányzati pozícióból meghirdetni, különösen akkor, amikor ingatag a parlamenti háttér, s tizenöt hónap elhibázott gazdaságpolitikája nyomán a társadalmi konfliktusok lassan elérnek egy kritikus szintet. Ilyenkor látszik, hogy – választási siker ide vagy oda – megint elvesztegette az ellenzékben eltöltött éveket a szocialista párt.
Nem csoda, hogy egy hete a tapolcai frakcióülésen nem a morális megújulás, a kormánypolitika korrekciója irányába mozdult el az MSZP, hanem a sorok összezárása mellett a pozícióját egyaránt féltő Medgyessy és Kovács újabb, minden eddiginél elszántabb rohamot vezényelt az ellenzék és a köztársaság (!) kormánytól független intézményei, nyugodtan fogalmazhatunk úgy: a demokrácia hatalommegosztásra, fékek és ellensúlyok finom rendszerére épülő nyugati, liberális modellje ellen. A köztisztviselőkből álló kormányzati apparátusnak címzett fenyegető üzenet már csak ráadásként hangzott el. (Mellesleg mindezt a „türelmetlen” nép nevében teszik, mint egykor Rákosi Mátyás.)
E politikai döntés következményei már most tapasztalhatók. A titokban kiképzett Werber-janicsárok a két választás közötti, elvileg kampánymentes időszakban példátlan módon „kiviszik az utcára a politikát”, miközben a kormány, sajtója és az irányítása alatt álló szervezetek felhasználásával, a rágalmazás, a dezinformálás széles eszköztárát alkalmazva a K&H-ügy sarát igyekszik ellenfelére is rákenni, ha már a koalíció tisztaságában az eddig nyilvánosságra került tények birtokában nem hisz a társadalom. A hatalom minden áron való megtartásáért indult offenzíva civilizációs hátterét jellemzi Török képviselő börtönnel és vagyonelkobzással fenyegető nyilatkozata vagy az ifjú szocialisták Orbán-gyalázó internetes játéka.
A balliberális „Újságíróklub” egyik tagja, az egykori színikritikus, a gyűlöletbeszéd sima modorú művelője nemrégiben Rendkívüli állapot címen jelentette meg publicisztikáinak gyűjteményét. A „történet” dióhéjban: a társadalmat kettéosztó, a szélsőjobbal kokettáló, gátlástalan akarnokok által vezetett Fidesz a hatalom megtartása érdekében nem riad vissza a társadalom hiszterizálásától, ám szerencsére győz a higgadt és européer Medgyessy, akinek országlása minden – főként kommunikációs – hiba és nehézség ellenére kivezetheti az országot az Orbán-féle rendkívüli állapot zaklatott viszonyaiból a nyugodt hétköznapok békés, gyarapodó világába.
Nos, a jelek szerint Mészárosnak a happy endre még várnia kell. Politikai értelemben rendkívüli állapotnak nevezhető ugyanis, ha egy kormánypárt kampányidőszakon kívül durva, negatív korteshadjáratot indít, tovább mélyítve ezzel azokat a bizonyos árkokat. Ha parlamenten kívüli eszközökkel támadja az ellenzéket, amelynek – tanulva a másfél éve történtekből – nem szabad lebecsülnie a szocialista hazugság- és gyűlöletkampány erejét.
A megsebzett vad veszélyes ellenfél.