A poros zsák titkai

A New York-i Állami Egyetem geológusprofesszora, Lakatos István az egyetlen magyar, aki kézbe foghatta a Holdról hozott kőzetmintákat, sőt a houstoni egyetemen részt vett a holdbéli talajminták vizsgálatában. Tanítványai mondták róla, karcolta a Holdat. Szabadságát Szegeden töltötte, s telt ház előtt tartott előadásokat, elkápráztatta hallgatóságát.
– A holdkutatás nem ért véget, csak lelassult. Remélem, még sok meglepetést tartogat számunkra. Az emberiség életében akkor hoz fordulatot, ha felszínére fúziós reaktorokat telepítenek, ami a legtisztább energiaforrás. A Hold tele van héliummal, aminek egyik izotópja kitűnő alapanyag a reaktor táplálásához. A héliumot a Földre is lehetne szállítani. Egyelőre az a nagy kérdés, hogy mikorra tudjuk megvalósítani a fúziós reaktort – adja tudtomra a professzor.
Jugoszlávián keresztül menekülve hagyta el az országot Lakatos István az 1956-os forradalom leverése után. A szegedi egyetem földrajz intézetének tanársegédjeként, fegyveresen is részt vett a harcokban. Tudta, ha itthon marad, kemény megtorlás vár rá. Tíz dollárral a zsebében érkezett Kanadába, s Montrealban először konyhai segédmunkásként dolgozott. Amikor a városi egyetem lehetőséget adott a menekült magyar fiataloknak a továbbtanulásra, ő is jelentkezett. Újból diplomázott, de tanulmányait a harmadik évfolyamon kellett kezdenie. Okleveles geológusként egy bányaipari laboratóriumban helyezkedett el, ott érte a hír az amerikai asztronauták holdra szállásáról. Úgy érezte, megvalósulhat élete nagy álma. Professzorai segítségével és ajánlásával a houstoni egyetemen kapott állást, ahol az egyik kutatócsoport élére nevezték ki.
A laboratóriumban először Lakatos István vette kezébe a Holdról hozott kőzetmintákat. Az egyiket a mikroszkóp alá helyezte, majd egyenként behívta a kollegáit. Örömükben önfeledten azt kiabálták egymásnak, te vagy az első, második, harmadik… ember a Földön, aki megfogta a Holdat. Beszélgetésünk közben elsősorban az iránt érdeklődtem, eddig milyen haszna származott a Hold-programból civilizációnknak.
– Sikerült tisztázni, hogy a holdkőzetek egyszerűbbek, mint a Földé és leginkább magnéziumban, vasban, bazaltban gazdagok. Az amerikai űrhajósok 1966–1976-ig hatszor tettek holdsétát, és 840 kilogramm talajmintát hoztak le. – Huszonnégy olyan ásványt találtunk, ami a mi bolygónkon nem létezik – válaszolt Lakatos István, majd hozzátette: – Mindennél fontosabb, hogy sikerült tisztázni a Hold keletkezését.
– Ez korábban nem volt ismert?
– Már az első holdra szállás után hat-hét elmélet is született az eredetére. Jelenlegi tudásunk szerint a naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Több bolygó úgy jött létre, hogy az űrben szálló részecskék összeragadtak, s a nagyobb darabok álltak össze égitestté.
– Így keletkezett a Hold is?
– Sokáig ezt is hittük, meg azt, hogy a Csendes-óceánból szakadt ki. De a holdra szállás után ezt az elméletet el kellett vetni. A legfrissebb kutatási adatok alapján nagy bizonysággal állítható, hogy egy Mars nagyságú bolygó, az Orpheusz másodpercenként tizenegy kilométeres sebességgel ütközött a Földdel, ami tizenkét és fél percig tartott. A baleset során kiszakadt egy rész a Földből – amiből a Hold lett –, s a felszíni tengervizek felét elveszítettük. Számítógépes szimulációval ezt a tételt bizonyítani is lehetett. A Holdnak sokat köszönhetünk. Nélküle, mi földi halandók sem lennénk. Bolygónkat csak víz lepné el, csak vízi lények létezhetnének.
A professzor csoportja elsősorban a holdfelszíni gázok tartalmát határozta meg. Ebből a Földön nagyon kevés van. Ezek a gázok a holdszéllel járnak, mással nem elegyednek, vegyületet nem alkotnak. A gázok beépültek a homokszemcsékbe, így még azt is tanulmányozni lehetett, hogy a Nap ereje hogyan változott az évmilliók során. Amitől kezdetben tartottak – hogy a kőzetekkel együtt baktériumokat is lehoztak a Földre –, nem következett be. Az eddigi vizsgálatok egyértelműen bizonyították, nincs élet a Holdon, mert a kozmikus sugárzás minden szerves vegyületet megöl. A hozzánk legközelebbi égitestbe csak úgy lehetne életet lehelni, ha innen minden kellékét felvinnénk oda. A tudós szerint egyelőre ennek semmi értelme nem lenne, mert a kutatásoknak még sokféle kérdést kellene tisztázniuk. Hatalmas mennyiségű titán található a Holdon – miért? Nem tudni, ha mélyebbre fúrnak – eddig csak másfél méterre –, találnak-e vizet. Az sem tisztázott, hogy hova lett a sok víz, ami a Földből „szivárgott” el az összeütközés során. A Hold külső felszínéből csak hatvan-nyolcvan kilométeres körzetben vettek talajmintát. Mi lehet még az Amerika nagyságú égitesten? A tudósok előtt is sok eldöntetlen kérdés maradt, amit Lakatos István nem győzött sorolni. Egyre azonban határozott választ kértem: – A szélsőségesebbé váló időjárásunkban közrejátszik-e a váltakozó bolygóállás?
– Amit most tapasztalunk, nem hosszú távú éghajlatváltás. A Hold stabilizálja a Földet. Ha elhagyná, akkor az emberiség néhány évtized alatt kipusztulna. Akkor a Föld kilengene, bólogató mozgása s körforgása módosulna. Bizonyos időszakban a Szahara nagyon hideggé válna. Éghajlatunk annyira szélsőséges lenne, hogy az emberi közösségek állandó menekülésre kényszerülnének a nagy hideg vagy a nagyon meleg elől. Sokan kérdezik, létezik-e rajtunk kívül más civilizáció. A Föld és a Hold viszonya alapján mondhatom, csak olyan csillagon lehet élet, ami körül bolygórendszer van.
A Hold nemcsak a tudósokat, hanem az átlagembert is érdekli. Bizonyság erre az a hír, ami nemrég kapott lábra, lopják a holdkőzetet és milliókért kínálják. Lakatos Istvánnak nincs tudomása arról, hogy a houstoni egyetemről csak egy gramm holdpor is eltűnt volna. Nem zárja ki, hogy máshonnan csenték el a kőzetmintát, ugyanis az amerikai kormány ajándékként jó néhány államnak küldött holdkőzetet. A NASA programja szerint 2017-ben próbálnak először embert röpíteni a Marsra, a poros zsákra, ahogy a tudósok maguk között nevezik ezt az égitestet, amit hatalmas porréteg vesz körül. A professzor szomorúan mondta, hogy az emberiség újabb hódítását legfeljebb nyugdíjasként figyelheti, hiszen akkor éppen nyolcvanöt éves lesz.