Amidőn e sorokat írom, éppen a Magyar Televízió déli híradóját nézem. Sikeres vadgazdálkodás – látom a címet, s hallom a lelkes tudósítást. „Sikeres vadgazdálkodás” – ízlelgetem a jelzős szószerkezetet, hiszen megtudjuk: a kormányzati gazdaságpolitika és sikerpropaganda végre meghozta kései gyümölcseit. Sikeresen gazdálkodunk a vadakkal, csakúgy, mint az emberekkel, íme, itt van az élő cáfolata annak, hogy ha nincs hír, az a jó hír. A kormány a helyén van, mint negyvenvalahány esztendőn át mindig, amikor még nem árasztották el köz- és politikai életünket a szélsőségek – dőlhetünk hátra nyugodtan a fotelben.
Csupán huszonkilenc éve van annak, hogy a nagy embergazdálkodó, Bástya Béla elvtárs így szólott munkatársaihoz a titkosszolgálatoknál: „És mostantól kezdve legyen minden szombaton munka. Kommunista szabad szombat.” És ettől a pillanattól kezdve megszűnt az a lehetetlen állapot, hogy az ügybuzgó és amúgy is túlterhelt munkatársak hazavigyék a munkát hét végére, megbolygatva a család hét végi programját. Merthogy eladdig a rendes, valamirevaló ávós tiszt hétvégéit mindenfajta szélsőséges, reakciós elemek zavarták meg, hiszen a hétköznapokban megfáradt családfőnek haza kellett hurcolnia a faggatni- és vernivalót. Állítólag az igazságügyi szakaltisztek, akiket a pórnép hóhérnak hívott, szintén megtették szocialista felajánlásukat, ám a feljebbvalók nem járultak hozzá, hogy a kivégzésre váró delikvenseket otthon, fusiban intézzék el.
Akkori lapértesülések szerint a belső viták hatására született meg Bástya elvtárs salamoni döntése: verni, beszervezni szabad szombaton, de kivégezni nem. S lőn. A kommunista szombat, avagy ahogy most szokás mondani, a nyitás jegyében a titkosszolgálatok kapuit kitárták, hogy a proletárdiktatúra iránt elkötelezett munkatársak a hét végén is hódolhassanak munkaszenvedélyüknek. Nem volt persze mindenki előtt tárva-nyitva a titkosszolgálatok ajtaja. Egyesek morgolódtak: miért csak azokat lehet megverni szombaton, akik valutát segítettek átadni ismerőseiknek a nyugati rokonoktól? Miért csak a fiatalabb generációk ütlegelésben manifesztálódó meggyőzésére adott engedélyt Bástya elvtárs és az ő elvbarátai?
A sikeres és szelektív vad- és embergazdálkodást azonban a kommunista pártelit akkor is szem előtt tartotta. Csakis így történhetett, hogy Kondor Katalint, a közszolgálati Magyar Rádió későbbi elnökét egy verőfényes (vagy inkább -képes) kommunista szombati napon szervezték be 1974-ben a Népszava által publikált dokumentum szerint. Rejtett titkosszolgálati akcióval állunk szemben tehát, amikor maguk a titkosszolgálati verőlegények is csak majd harminc évvel az események után tudták meg, hogy hamisítatlan kommunista műszakot tartottak az ő hivatalos munkaszüneti napjukon. Mondhatni, magukon kívül voltak, Kondor Katalinnal egyetemben. Olyannyira magukon kívül voltak azon a már-már a tavaszt köszöntő februári szombaton, hogy saját magukon kívül talán csak a jeles állampárti intézmény portása tartózkodott az épületben. Aki szintén tartózkodott mindenfajta aláírástól. Csakúgy, mint nevezett Kondor Katalin.
Aki pedig kételkednék az iménti gondolatmenetben, s tamáskodna a pártállami titkosszolgálatok kommunista műszakjával kapcsolatban, annak szíves figyelmébe ajánljuk a Holdra elsőnek lépő Armstrong mondását: „Egy kis lépés az embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.” Mert ez is egy kis hazugság volt egy lapnak a dokumentumok tanúsága szerint, de nagy meglepetés volt maguknak a titkosszolgálatoknak is. Még maguk a beszervezők sem tudtak róla, nem beszélve az állítólagos beszervezettről. Egyre erősödhet bennünk a gyanú: ez volt valójában az igazi titkos szolgálat, a valódi nagy titok.
origo.hu
Soha nem látott hadgyakorlat kezdődött a Bakonyban
