A Yerres főterén keresztül-kasul bagettekért rohangáló franciák igencsak elcsodálkoztak egy őszi szombat délelőttön, amikor megannyi diplomáciai rendszámú autót parkoltatott a főtéren a kivezényelt rendőrcsapat a Saint Honest-templom előtt. Bent, a templomban már magyar nyelven a háború áldozataiért, a hazátlanokért és a névtelen hősök örök nyugodalmáért könyörögtek az összegyűltek.
E franciaországi városka különlegessége, hogy a bujdosó erdélyi fejedelem az akkor még Grosbois-nak nevezett településen lévő királyi apátságban élt 1715 és 1717 között, szerzetesként. Rákóczi különös végakarata szerint sokáig itt őrizték a szívét és a máját is, míg a második világháborúban bombatalálat érte az apátságot. Yerres elöljárói egyébként minden évben megemlékeznek a településen élt nagyságról, az idén pedig a Rákóczi-parkban, a vezérlő fejedelem emlékoszlopánál grandiózus ceremóniával ünnepeltek. A több száz résztvevő között feltűnt Hiller István kulturális miniszter, Erdős André ENSZ-nagykövet, Magyarország párizsi nagykövete, számos francia diplomata és Yerres város elöljárói. A szabadságharc zászlóit a Rákóczi emlékét világszerte ápoló Rodostó Alapítvány képviselői, valamint a Rákóczi Szövetség miskolci egyesületének képviselői tartották a magasba. A helyi fúvószenekar rázendített a himnuszokra, egy francia rendőr úgy tartotta karjában a közben felvont magyar lobogót, mint anya a gyermekét. Később az algériai veteránok is zászlót bontottak. Egyikőjük, Robert Lacan kérdésemre elmondta: ő maga Yerresben él, s több társával közösen teszik itt tiszteletüket a magyar hazafi emléke előtt.
A rendezvényen elsőként Mádl Ferenc köztársasági elnök köszöntőlevelét olvasták fel. „Rákóczi neve és szabadságharca számunkra a haza függetlenségéért és szabadságáért összeforrt nemzeti egység, az önfeláldozást vállaló nemzeti akarat jelképe volt évszázadokon át és maradt mindmáig. Szellemi hagyatékára emlékeztetve pontosítjuk róla szóló ismereteinket egy talán nem eléggé hangoztatott hivatkoztatással. A köztudat sokáig úgy őrizte meg jelmondatát: Pro patria et libertate, azaz a hazáért és a szabadságért, ám ez a jelmondat valójában helyesen így szólt: Cum Deo pro Patria et Libertate, azaz Istennel a hazáért és a szabadságért” – hallhatták az egybegyűltek. Mádl Ferenc gondolatai szerint: akkor és mindmáig kitüntetetten érvényes jelentőségű ez a kiegészítés, hiszen Isten nevében cselekednünk azt jelenti, hogy mindennapi küzdelmeinket az örök emberi értékek, a hit, az erkölcs, a szeretet jegyében és megvalósulásáért kell megvívnunk. A vezérlő fejedelem jelmondata ezáltal arra inti ma élő utódait, hogy Rákóczi példája nyomán az egységes Európa bővülő közössége is az emberiséget vezérlő legnemesebb eszmeként őrizze, és jutassa érvényre, hogy közös boldogulásunk nélkülözhetetlen záloga, ha biztosítjuk a nemzetek függetlenségét – szólt az elnöki köszöntő.
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke beszédében kiemelte: Trianon idején Magyarország történelmének legnagyobb tragédiáját élte meg, mert elvesztette területének kétharmadát és magyar etnikumú népességének egyharmadát. A magyar nemzet tehát ma is küzd a maga szabadságáért, a maga szuverenitásáért, hiszen sok országban szétszórtan él. Szerinte ma a magyar szabadság és függetlenség úgy fogalmazódik meg, hogy sikerül-e az európai alkotmányba egy kisebbségi jogvédő fejezetet beiktatni, és sikerül-e a magyaroknak, akik azt kérik szerte a világban, a magyar állampolgárságot megadni. Patrubány megkérte a francia házigazdákat, hogy mint ahogy Jacques Chirac francia államelnök Szalonikiben mondta, támogassák a kisebbségjogi fejezet beiktatását az új európai alkotmányba. – Kérem, őszintén és nyíltan, az európai nemzettársakkal szembenézve el kell mondanunk, hogy Európának meg kell oldania a magyarkérdést – szögezte le.
Nicolas Dupont-Aignan, Yerres városának polgármestere beszédének bevezetőjében a magyarok EU-csatlakozása kapcsán úgy fogalmazott: a franciák néha bővítést szoktak emlegetni, ám szerinte ez a kifejezés nem helytálló, mert nincsen bővítés. – Itt inkább a valóság visszaállításáról vagy újjáélesztéséről van szó. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni, de ez nem baj, mert ha a szándék él és erős, akkor újra lehet építeni, amit érdemes. Építjük Európánkat, az Európai Uniót, de mire kell közben vigyázni? Arra, hogy a közös Európánk ne csak a bankárok, pénzügyi szakemberek és lelketlen kereskedők Európája legyen, hanem az európai honpolgárok, nemzetek, az európai szépért, jóért és nemesért küzdő egyéneknek az Európája: a közös baráti Európánk legyen. A polgármester, aki „mellesleg” az Európai Parlament tagja, közölte: – Ezt a gondolatot tovább fogom hangsúlyozni egészen Brüsszelig, majd hozzátette: ha egy gondolat olyan nemes, nagy és erős, mint Rákóczi fejedelem s az ő szabadságának a gondolata volt, akkor az képes arra, hogy egyesítse az emberek lelkét, és az a baráti lelkek és gondolatok Európáját szolgálja.
A yerresi Grange au Bois-kastély parkjában nem volt ritka ezen a délutánon a magyar szó. A Párizsban élő Jankovich István egy Budapesten működő vállalkozást igazgat, ahol – mint mondja – kizárólag erdélyi mérnököket foglalkoztat. Jankovich édesapja egyébként az Egyesült Izzó vezérigazgatója volt. Problémának tartja, hogy Magyarország „kénytelen” volt eladni a híres vállalatait. Elárulja, hogy ami a legjobban zavarja, és ami miatt nem él Magyarországon, az az, hogy a külföldi magyaroknak nem adják meg a szavazási lehetőséget. Nem titkolja azt sem, hogy véleménye szerint a polgári kormány a magyar érdekeket jobban képviselte, mint az utódja. Szerinte a nyugati magyar gyerekeknek gyorsított magyar kulturális oktatásra lenne szükségük, s a nemzeti gyökereket jobban lehetne táplálni.
Párizsban a Hetedik fénysugár – Rákóczi-fantázia című új Tolcsvay-szerzemény világ-ősbemutatója hatalmas sikert aratott a Párizsi Magyar Intézetben. Több százan voltak az előadóteremben, ám sokan várakoztak a lépcsőkön. Az érdeklődés miatt még aznap este megismételték a bemutatót. A franciául és magyarul felhangzó dalokat, az ősi magyar hangszereket és XXI. századi digitális zeneeszközöket Tolcsvay László, Sebestyén Márta és Sipos Mihály, valamint az ős-Fonográf együttes tagjai szólaltatták meg.
– Rákóczi másfél évtizede benne volt a gondolataimban, vallomásait és emlékiratait megismerve értettem meg: az ismereteinkben élő nagy hadvezér, a francia Napkirály barátja különös intenzitással érző, gondolkodó, fantasztikus hittel rendelkező ember volt – nyilatkozta a mű születésének körülményeiről a szerző az MTI-nek adott interjúban.
A zenész négy éve tölt rendszeresen hosszabb időszakokat Franciaországban. Tavalyi párizsi bemutatkozó koncertje nyomán vált elhatározássá, hogy zenében festi meg azt a Rákóczi-alakot, amely számára a hazavágyódás és a hit ötvöződése.
– Szabadságot adtam magamnak, hogy ez egy Rákóczi-fantázia lesz, azt próbálom meg elmuzsikálni, amit „érzek” Rákócziból, nem azt, amit „tudok” róla.
Kiderül, hogy mindent elolvasott, amit a franciaországi emigrációjában szerzetesként élő fejedelemről leírtak. Megismerkedett a grosbois-i (mint már írtuk, mai nevén Yerres) akkori királyi apátságban papírra vetett elmélkedéseivel, vívódásaival, fohászaival. A Rákóczi-fantázia egyik alakja egy bizonyos Saint-Germain gróf, aki állítólag az erdélyi vezérlő fejedelem titkos gyermeke volt. Ő keresi apja emlékét, Grosbois-ban elhantolt és elveszett szívét, Rákóczi szellemét. Történészek egyébként vitatják, hogy a grófnak bármi köze lenne II. Rákóczi fejedelemhez, Tolcsvay viszont abból indult ki, hogy a képzelet és a zene szabad, s mindez megfelelő alkalmat kínált a zene nyelvéhez.
Ebben az időszakban mutattak be szintén nagy sikerrel Párizsban, a 9. kerületi városházán a budapesti Széchenyi István Általános Iskola tanulóinak előadásában egy, a vezérlő fejedelmet bemutató színdarabot.
Phalsbourgban magyar történészek előadásait hallgathatták meg a helyiek, s a környéken élő magyarok Rákóczi, az ember, Rákóczi és a hit témakörökben. A lotaringiai helyi megemlékezések egyik fő generátora Kosztolányi Károly. Tőle tudom, hogy 1964-ben gyűltek össze először magyarok a helyi tisztelendő úr kezdeményezésére, aki most halt meg tavaly decemberben. – Ő kezdeményezte, hogy megalakítsuk a Lotaringiai Magyar–Francia Kört. A szétszórtság miatt ez nem volt könnyű, de a szerveződésnek több gócpontja volt, mint Metz, Nancy, Lionville és Nornbach környéke – mondja az idős úr, majd hozzáteszi: – Jó megyényi a mi érdekeltségi területünk, egészen a Vogézekig tart. Évente 5-6 alkalommal jöttünk össze egy vacsora, egy tánc vagy bál formájában. A francia közösség is nagyon szerette a magyar bálokat, mert azokon sosem volt semmiféle zűrzavar – szögezi le. Kérdésemre elmondja, hogy a terítéken ilyenkor magyar étel volt és van: általában pörkölt és töltött káposzta. Franciaországnak ebben a térségében a magyar közösség szervezésében rendszeresek a kirándulások és kultúrünnepségek is.
Kosztolányi Károly vegyészmérnökként a nancyi geológiai egyetemen tanított. 1957-ben jött Franciaországba, otthon életfogytiglanra ítélték szervezkedésért. A bátyját kivégezték, ennek október 24-én lesz az ötvenedik évfordulója. Mindketten részt vettek Baján a keresztényszocialista mozgalom alapításában. Alapelvük az volt, hogy változás esetén keresztényszocialista pártot hozzanak létre, amely a magyar politikai életben részt vehet, s ezt a szellemet igyekeztek népszerűsíteni. Ez akkor a rendszer megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedésnek, kémkedésnek és hazaárulásnak minősült. Kosztolányi Károlyt 1952-ben tartóztattak le, s ’53-ban ítéltek el. Négy évig volt börtönben. Életfogytiglanra ítélték, de 1956 november elején kiszabadult. Viszszament dolgozni a MÁV anyagvizsgáló intézetébe, majd január 27-én elhagyta Magyarországot, mert látta, hogy semmi remény arra, hogy volt politikai fogolyként továbbra is szabadon maradhasson. A rendszerváltozás óta minden évben hazajár. Szerinte a politikai váltás pozitív eredményeket hozott, gazdasági szempontból viszont nehéz esztendők járnak a magyar népre. Egy kis réteg meggazdagodott, azok, akik a húsosfazék mellett voltak, de a többségnek az életszínvonala most majdnem rosszabb, mint korábban volt. – Rákóczit mindig példaképemnek tekintettem, igazi hazaszerető, önzetlen magyar embernek. Ő szolgálni akarta a magyar népet, nekem is az az elvem, hogy ha valaki valahol vezető, az szolgáljon, és ne basáskodni akarjon. A magyar politikusok többsége a saját érdekét és a saját gazdasági hasznát keresi – szögezte le az idős férfi.
Kosztolányiék idén október 23-án Budapesten, a 301-es parcellában koszorúznak, 24-én pedig Baján emléktáblát helyeznek el vitéz Kosztolányi Józsefnek adózva.
A Brüsszeli Magyar Ház épületében is Rákóczi-emlékkonferenciára gyűltek öszsze a belga fővárosban élő magyarok. Varga T. János történészprofesszor és Kecskés Gusztáv történész a vezérlő fejedelem életének fontos mozzanatait mutatta be, majd Lénárt Attila, a Sárospataki Református Gimnázium igazgatója tartott előadást A nemzeti felelősségről, vagyis a hazaszeretetről címmel, majd Sashegyi Zsófia előadóművész és Kovács Zoltán tárogatóművész mutatott be kuruc nótákat és dallamokat. Kállay Oszkár Brüsszelben élő szemésztől, a Brüsszeli Magyar Ház létrehozójától hallottam: „Amikor azt mondják, hogy belépünk Európába, azt mondom, nem emlékszem arra, hogy kiléptünk volna.”
– Anyám Széchenyi, nagyanyám Andrássy, ük-ükanyám pedig Rákóczi Júlia, aki Rákóczi Ferenc nővére volt – mondja a sok minisztert, politikust és felelős embert adó gyökerekről az emlékülés egyik hallgatója, Somssich Pongrác gróf. Széchenyi István Lajos fivérének a leszármazottja 1946-ban négy, Magyarországról kimenekített lóval érkezett Belgiumba, majd agrármérnök lévén sikerült elvégeznie a gyarmati agrármérnöki stúdiumokat. 1948-tól 1968-ig Belga Kongóban, majd Burundiban élt, s ott született három fia, akik Kenyában, Nairobiban voltak kollégisták. Somssich könyve, a Húsz év Afrika szívében 1990-ben jelent meg Budapesten 25 ezer példányban. – Ha most ki lehetne adni, sokat lehetne javítani rajta, hiszen az akkor megélt politikai dolgokat nem tudtam egészen nyíltan leírni. Főleg a szovjet és a kínai követség afrikai aktivitására gondolok. Egyébként a Somssich-ház egyik oldalán a szovjet nagykövetség, a másikon pedig az amerikai katonai attasé lakott – teszi hozzá. 1968-tól megint Belgiumban élt, aztán 1969-től 1974-ig Németországban, majd a Mannesmann antwerpeni, brüsszeli és liege-i leányvállalatait irányította nyugdíjazásáig. Évente háromszor jár Magyarországra és Erdélybe. Mint mondja, a Máltai Szeretetszolgálat segítségével Belgiumból évente kétkamionnyi gyógyszert, élelmiszert, iskolaszert küldenek az erdélyi településekre. A gróf egy időben nemzetközi politikai szakon volt hallgató, s ma már ugyanott előadásokat tart a Balkánról és Közép-Európáról. Szerinte Csehországnak, Romániának és Jugoszláviának sokkal több kapcsolata van a nyugati országokkal, mint Magyarországnak, s a magyarok közül ráadásul kevesen beszélnek idegen nyelveket.
Somssich Pongrácnak köszönhető a balatonlellei Somssich Afrika-múzeum létrehozása, ahol vadászhobbija tárgyai: trófeák, elefántcsont-faragások tekinthetők meg. Mint mondja, nem csak az évi két alkalommal megtett margitszigeti sétái fontosak számára. A Budapesten élő Széchényi Zsigmondnétól postán mindennap megkapja a Magyar Nemzet újságkivágásait, s parabolaantennán nézi a Duna TV műsorait.
***
Megemlékezések világszerte.
Közel egy évtizede vállalta fel a történelmi emlékhelyek ápolását és történelmi örökségeink megvédését a Rodostó Alapítvány. Kiemelt feladatuknak tekintik II. Rákóczi Ferenc fejedelemre és társaira emlékezve a törökországi rodostói magyar házak megmentését és a magyar utca kialakítását, hogy az a világ magyarságának zarándokhelye lehessen. Az idén saját szervezésükben ünnepségsorozattal emlékeztek a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójáról Törökországban, a franciaországi Yerres, Phalsbourg, Luzancy városokban és Belgium fővárosában, Brüsszelben. Terveik szerint 2004-ben közös történelmi megemlékezéseket tartanak Erdélyben, Horvátországban, Törökországban, az USA-beli Seattle-ben és a kanadai Vancouverben.
origo.hu
Nem tud aludni éjszaka? Így kapcsolja ki az agyát
