A Fideszt folyamatosan bírálják azért, hogy nem enged teret a nőknek, a vezetőgarnitúrában alig volt egy-két nő az elmúlt tízegynéhány évben. S a megjegyzések nemcsak a „másik oldalról” érkeznek emiatt, hanem a saját térfélről is.
– Nem tartom minden esetben jogosnak e bírálatokat, de elismerem, a nők társadalomban betöltött szerepe alaposan megváltozott az utóbbi évtizedekben, s ez nem képeződik le a politikai életben. Meglehet, országosan kevesebb nő visel magas tisztet, de az önkormányzatokban és a helyi intézményekben erőteljesen jelen vannak. A Fidesz kormányzása idején nem mellőzte a nőket, hanem a család szerepét deklarálta, amelyben benne foglaltatik a női szerep mint főszerep. A Szövetség a jövőben sem tervez kvótákat meghatározni, s nem kívánja „megerőszakolni a statisztikát”.
– A női tagozat speciális alakulat a Szövetségen belül, hiszen a többi szakmai szempontok szerint szerveződik, ez pedig nem. Mit várnak tőle?
– A lakosság többsége tradicionális szerepet szán a nőknek még mindig, a választásokon azért ez plasztikusan megmutatkozik. Mi mindenképpen törekszünk rá, hogy több női országgyűlési képviselőjelölt induljon legközelebb, de a szavazók – s köztük az egy-két százaléknyi többségben lévő nők! – döntenek majd. A fejlett demokráciákban tendenciózusan egyre több területen jelennek meg a tehetséges, rátermett hölgyek, óriási az igényük a közösségi létformák iránt. Nemrégiben készült felmérés arról, hogy Magyarországon mennyire érdekli a politika a társadalmat. Kiderült, hogy a nőket ugyanolyan arányban foglalkoztatják a közélet, a világ és a honi politika történései, mint az „erősebbik” nemet. A magyar politikai életben újnak számító fideszes női tagozatban elképesztően jó szervezők bukkantak fel, rengeteg esemény, rendezvény, találkozó követi egymást, villámgyorsan megalakultak a megyei tagozatok, a civil rendezvényeken is mindenütt a nők viszik a prímet. Talán az sem véletlen, hogy a milliárdokra rúgó kismamapótlékot is éppen egy ügyvédnő szakmai erőfeszítései révén ítélte meg a bíróság visszamenőleg.
– Férfi képviselőtársának is feltenném a kérdést, amit most önnek, bár jellemzően a hölgyeknek róják fel, ha többet áldoznak magukból a közért anyaként és feleségként. Lakóhelye, Szeghalom messze van Budapesttől, a családjától távol tölti a hetet. Hogyan viselik ezt az otthoniak?
– A füzesgyarmati Fidesz-szervezet keresett meg 1998-ban, hogy vállaljam a jelöltséget, de a családommal közösen döntöttem a bizalom elfogadásáról. A mi környékünk agrárvidék, nem könnyű mostanság sem arrafelé, tudtam, hogy lesz bőven feladatom a parlamentben. A közszereplés amúgy nem állt távol tőlem. A férjem vállalkozó, két felnőtt fiam már önálló, ők biztattak, hogy éljek a lehetőséggel. A választók másodszor is megtiszteltek voksaikkal, az egyénileg újfent megszerzett mandátum nekem bőséges muníció. A hét végén igyekszem pótolni az otthoni teendőimet, amelyek nyilván mások, mint amikor kicsik voltak a gyerekeim.
– Agrárvidéki képviselőként az európai integrációs ügyek bizottságában dolgozott az előző ciklusban, most pedig a kulturális és sajtóbizottságban. Mit jelentett az egyik, és mit a másik?
– Az EU-csatlakozás történelmi sorsforduló, hiába tartják közhelynek vagy elcsépeltnek ezt az állítást. Izgatott a belépéshez vezető út folyamata, érdekelt és érdekel, az emberek hogyan állnak át másik szisztémára, gondolkodás- és szemléletmódra. Vidéken pedig főleg rengeteg a tenni- és tanulnivalónk. A kulturális és sajtóbizottságbeli tisztem pedig abból is fakad, hogy népművelői diplomával a szeghalmi művelődési központban dolgoztam hosszú éveken át, az intézmény 1993-ra művészeti iskolává nőtte ki magát, s tíz esztendeig én igazgattam. Idén áprilisban járt le a megbízatásom, s úgy érzem, ennek az oktatási és kultúrára nevelő iskolaformának a megteremtésében és megszilárdításában nekem is részem volt.
– De kiből lesz művész?
– Nem ez a kérdés. Az országban mintegy ötszáz művészeti iskola működik, ahonnan csupán töredéknyien válnak művésszé. De a személyiségformálás hatékony eszköze a művészeti nevelés mind elméleti, mind gyakorlati szinten: az amatőr festés, szobrászkodás, tánc és a többi ág az egyéniséget formálja, az életszemléletet gazdagítja a főváros elit kerületeiben éppúgy, mint a falusi művészeti iskolákban, ahol már nincsenek oly távol a nagyvilágtól a gyerekek és a fiatalok, mint akár húsz-ötven évvel ezelőtt. Többször veszélyben forgott ezeknek az iskoláknak az állami támogatása, de mindig az ügy mellé szegődtek olyanok, akik fontosnak tartották a missziót.
– Otthonról hozta a közéleti érdeklődését?
– Nem egészen. Édesanyám hatunkat nevelt fel, testvéreimmel hagyományos családanyamintát láttunk tőle, de nagyon büszke volt rám, hogy én más utat választottam, diplomát szereztem, később képviselő lettem – amellett, hogy a saját családom adja nekem is a biztonságot. Édesanyám tavalyelőtt halt meg, ma is fájdalmasan hiányoznak tanácsai, véleménye.
– Ha több női politikus ülne a T. Házban, talán a hangnem is enyhülne a kormánypártiak és ellenzékiek között?
– A társadalmi béke megteremtéséért mindig is sokat tudtak tenni a nők, jobban kommunikálunk, mint a férfiak, de ez nem új megállapítás. A rendszerváltás után számtalan női szervezet alakult, de nem tudták megszólítani a választókat, s nemigen hallatják érdemben a hangjukat. Néhányuk kivételével alig befolyásolják a honi politikai életet. Érdekes, a Fidesz női tagozatának megalakulását követően az MSZP-ben is megalakult a női tagozat. Talán ott is hasonló elhatározásra jutottak, mint mi? A hatékonyabb nőpolitika irányvonalának konkrétabb megrajzolása már csak azért is időszerű, mivel a választók többsége, pontosan 52 százaléka nő!
– Kik bukkantak fel a Szövetségben, akik korábban nem politizáltak?
– Sokakat vonz a szervezet, miután szövetségként szerepel, s nem pártként. A női tagozatban rengeteg az értelmiségi nő, de többségük családban él és gondolkozik, megtestesítik azt az ideált, amit manapság a civilizált országokban beteljesítünk. Kétkeresős a családmodell, önmegvalósításra és anyagi elismerésre törekszünk, miközben asszonyok, anyák, nőies nők kívánunk maradni. Kisújszálláson, a templomavatón olyan asszonyt ismertünk meg a tagozatban, aki tizenegy gyermeket nevelt fel, mindnek diplomát adott a kezébe, s ma 13 ezer forint nyugdíjat hoz neki havonta a postás. De a megyei elnökeink között is van orvos, pszichológus, tanár, vállalkozó, egyetemista, akik nem ritkán hivatásuk mellett több gyermeket nevelő anyák, mindenféle korosztályból. A család nélkül növekvő gyermekekre és az egyedülálló idősekre fordítunk megkülönböztetett figyelmet, s gyűjtéseket indítunk a beteg gyermekek kórházi költségeinek enyhítésére.
– Fontosak a női tagozatok? Nemcsak árvalányhajas díszek a politika kalapján?
– A polgári kormány idején megfogalmazott, törvényekkel, rendeletekkel, intézkedési tervekkel alátámasztott családvédelmi program egyértelműen sérülni látszik, a költségvetési törvény tárgyalása során nyilvánvaló, hogy minden család megsínyli a következő esztendőt. Az oktatás liberalizációja pedig, úgy, ahogy azt a kormánypártok felvázolták, számunkra elfogadhatatlan. A női tagozat azonnal jelzi, ha a nők, a gyermekek, a családok körül veszélyt sejt, s az oktatás helyzete különösen kardinális kérdés. A médiában zajló szellemi környezetszennyezés ellen is föllépünk, de nem vaskalapossággal, maradisággal, inkább más, emberibb értékrend javaslatával, annak igényével. S azt gondolom, e céljainkban a férfiak is segítségünkre lesznek.
origo.hu
Ismét Pride-párti tüntetést szerveztek Hadházyék, de már ők is unják
