Eljegyzés a kolostorban

Szergej Szergejevics Prokofjev épp fél évszázada távozott közülünk, s nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a Csokonai Színház operatársulata az ő vígoperáját állította színre. Az Eljegyzés a kolostorban című opus aligha ér fel mondjuk A három narancs szerelméhez, nem is szólva a Háború és békéről. Problematikus már a mű születése is: a szerző alighanem a fordító feleség szolid nyomására fogott a Sheridan-darab megzenésítéséhez. Ily módon korok és népek rétegződnek egymásra némileg kaotikus összevisszaságban: egy ír származású angol szerző spanyol környezetben játszódó darabját egy orosz komponista formálja zenedrámává, amelyet aztán magyarul adnak elő Debrecenben – nos, rendező legyen a talpán, aki ebben az internacionális kavargásban szilárd pontot talál. Berényi Gábor nem is nagyon bíbelődött holmi történelmi hitellel, maradt a fiktív operai térben – ám ebből olyan furcsaságok is adódnak, hogy a fiatal menyasszonyra vágyó dúsgazdag halkereskedő, bizonyos Mendoza a szefárd zsidók küllemét ölti. A csalásokra és megtévesztésekre alapuló történet mindazonáltal megunhatatlan, a mű remek szereplehetőségekkel szolgál, s ha ráadásul olyan színpadi jelenség is felbukkan, mint a szálakat gombolyító dajkát alakító Simon Katalin, a debreceni operarajongóknak nem kell csalódottan távozniuk…