Divat manapság a road show. Szórakoztatóipari munkások és az üzleti világ szereplői egyaránt élnek vele. Július végén például szaúdi hivatalosságok tartottak nagyszabású road show-t, Londonban. Céljuk nem egyszerűen önmaguk vagy cégük, hazájuk népszerűsítése volt, hanem tárgyalássorozat a sivatagi királyság gázvagyonának kiaknázásáról külföldi energiatársaságok részvételével. Az első szerződéseket még az idén vagy a jövő év elején tető alá hozzák.
Szaúd-Arábia először csillantja meg külföldi befektetők előtt a gázmezők feltárásának lehetőségét. Ezt a szektort ugyanis harminc esztendővel ezelőtt államosították, s azóta egyetlen külföldi cég sem vehetett részt a szaúdi gázvagyon feltárásában, kitermelésében. (Mellesleg az olajvagyonnal is az állam gazdálkodik.) Most viszont londoni tárgyalásain a szaúdi energiaügyi miniszter, Ali Naimi azt mondta: a királyság keleti vidékein több mint százhúszezer négyzetkilométernyi területet „megnyitnak” a külföldi beruházók előtt. A hollandok, az angolok és a franciák máris bejelentkeztek. Pontosabban: a Royal Dutch– Shell, az Anglo-Dutch és a francia Total megegyezett a további tárgyalásokban, a Royal Dutch–Shell, amint arról lapunkban is hírt adtunk, már szerződést is kötött.
Naimi miniszter immár öt esztendeje tárgyal és egyeztet, ám az ambiciózus szaúdi tervek eddig mindig füstbe mentek, s néhány hónappal ezelőtt pedig végleg megbuktak. A tárgyalásokon ugyanis Rijád minden szerződéstervezetbe bele akarta erőltetni, hogy a gázkitermelés mellett az illető külföldi cég vállaljon kötelezettséget víz- és áramszolgáltató berendezések és állomások megépítésére.
Most, hogy az elmúlt hónapokban véglegesen és visszavonhatatlanul kiderült, hogy a multik nem hajlandók (pillanatnyilag legalábbis) más jellegű beruházásokba belefogni, a szaúdiak is beadták a derekukat. A belső gázszükséglet erőteljesen növekszik, csakúgy, mint a fiatal nemzedékek munkanélkülisége. Szaúd-Arábiának tehát, amely a világ negyedik legnagyobb földgázkészletével rendelkezik, szüksége van a gázkitermelésre létrehozott új munkahelyekre is.
A szaúdi kormányzat egyébként is figyelemre méltó erőfeszítéseket tesz, hogy meggyőzze a külföldi beruházókat: a minapi terroristaakciók ellenére is biztonságos és stabil ország ez, ahol a befektetők busás haszonnal kalkulálhatnak. Meglehet, szkeptikus megfigyelők ingatják erre a kobakjukat, ám a nemzetközi beruházóközösség szakértői és elemzői nagyon is odafigyelnek a szaúdi jelzésekre. Máris új képviseletek megnyitását tervezgetik Rijádban, Dzsiddában és Dammamban. Annál is inkább, mert a Szaúd-Arábiai Általános Beruházási Hatóság (a Sagia), amelynek vezetője Abdullah koronaherceg, a három évvel ezelőtt kezdődött reformok meggyorsításán serénykedik.
Augusztus elején – nem sokkal a londoni road show után – már meg is indult a potenciális beruházók visszatérése; egyikük, a japán kormányfő, Koidzumi Dzsunicsiro például megállapodást írt alá a japán–szaúdi pénzügyi és gazdasági együttműködés erősítéséről és szélesítéséről, benne új vízsótalanítók létesítéséről. A Saiga azt jelentette be, hogy Szaúd-Arábiában a külföldi beruházások az idén csaknem tizennégymilliárd dollárnyival gyarapodtak.
Ennek okát a közel-keleti térséggel foglalkozó elemzők és gazdasági-pénzügyi szakértők elsősorban a szaúdi tőzsde kiváló teljesítményében és az alacsony banki kamatokban látják, illetve általában a gazdaság liberalizálását elősegítő intézkedésekben. Valóban: Rijád rendkívül megkönnyítette a külföldi beruházók helyzetét, egyszerűsítette többek között például vízumkiadási gyakorlatát és munkajogi szabályozásait, ösztönzi és kedvező kölcsönökkel is támogatja a kezdő vállalkozásokat és a stratégiai ágazatokban beruházókat, s megpróbálja csökkenteni a tengelyakasztó bürokráciát is.
Mindemellett nyilván nem elhanyagolható az sem, hogy gyorsan lezárult az iraki háború, meglódít-va ezzel a szaúdi piacot. De beindította a pénzpiacot az amerikai „Patriot Act” 2001. októberi elfogadása is. (Ez volt az a döntés, amely szerint terroristagyanúsnak minősített csoportok és velük kapcsolatban állóknak vélt cégek bankszámláit az illetékes amerikai hatóságok befagyaszthatják.) A Patriot Act ugyanis elrémítette a Szaúd-Arábiából – és az öbölmenti piciny államokból – érkező befektetőket. Ki is vonták pénzüket a bankokból. És hazavitték, az utolsó fillérig.
„Én bízom benne, hogy a most folyó gazdasági liberalizálásnak még csak a kezdetén vagyunk” – mondta a The Middle East című folyóiratnak Ibrahim A. Al Mutrif, Szaúd-Arábia Keleti Vidékei Ipari és Kereskedelmi Kamarájának főtitkára. S reményei szerint a londoni road show után nemcsak az energiaszektorba igyekeznek majd a külföldi beruházók, hanem az iparba és az infrastruktúrába is.

Az új pápa mindig remény és kezdet – magyar püspök szólalt meg XIV. Leóról