Zsák a foltját

Bármennyire is nyakatekertnek és irracionálisnak látszik a balliberális logika, következetes alkalmazása néha meglepő eredménnyel jár. A köztelevízió Éjjeli menedék című műsorát annak ürügyén szüntették meg kormányzati elvárásra, hogy kommentár nélkül helyt adott egy, a MIÉP vendégeként ideiglenesen hazánkban állomásozó, kétes hírű történész eszmefuttatásának. A kormány és sajtója szerint Irving – no meg a műsor – meggyalázta az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, mert azt összefüggésbe hozta az antiszemitizmussal. Az ifjabb Hegedűs Lorántot jogerősen felmentő bírósági ítélet miatt tomboló Tamás Gáspár Miklós egy napilapban azt állította: Magyarországon az 1990 tavaszán föllángolt őrjöngő antiszemitizmus nem múló epizód. Bizony, a balliberális logikát alkalmazva a filozófus meggyalázta a demokratikus átalakulást, a rendszerváltozást. Miután az újság kommentár nélkül közölte véleményét, ha magántulajdonban lévő orgánumként az Éjjeli menedékhez hasonlóan megszüntetni nem is lehet, legalább az állami hirdetéseket illene megvonni tőle.
Tamás Gáspár Miklós azért nevezi antiszemitának gyakorlatilag az egész bírói kart, mert nagyrészt az úgynevezett – filozófusunk szerint antiszemita, cigányellenes, nőgyűlölő etc. – fölső középosztályhoz tartozik, ezzel azonban maga is az általa fasisztának nevezett társaság szintjére süllyed. A különbség annyi, hogy ő nem faji vagy vallási, hanem osztályalapon bélyegez meg egy társadalmi csoportot. Ebből is látszik, hogy Hegedűs-ügyben valójában a magyar közélet kicsiny, szélsőséges csoportjai acsarkodnak egymásra. Viszszataszító látvány, amikor a felmentett lelkészt hívei a szólásszabadság hőseként ünneplik. De vajon emlékezne-e valaki egy parlamentből kihullott, agonizáló párt volt képviselőjének csekély példányszámban kinyomtatott hadoválására – amelytől egyébként egyháza azonnal elhatárolódott –, ha nem indítanak ellene ostoba, a végkimeneteltől függetlenül bumeránghatású büntetőeljárást? És miért nem szólal meg a vészcsengő az aláírásban jeleskedő értelmiségiekben, amikor a Hit Gyülekezete több tízezer elszánt emberhez eljutó lapjában a vezető lelkész (!) ifjabb Hegedűst megszégyenítő módon uszít a hazánkban is egyre nagyobb számban élő mozlimok ellen? Vagy amikor a szintén kirekesztést emlegető, az ifjabb Hegedűs Loránt reagálását kiváltó „liberális” „jogvédő” Hell István förmedvényét olvassák?
A két marginális, a józan többség által elutasított és megvetett csoport, az ordas eszmék követői és a gyűlöletre természetüknek engedelmeskedve gyűlölettel reagálók, fasizmust vizionálók játszmájába persze azonnal bekapcsolódott az „emberek jogos felháborodására” hivatkozó kormányzó baloldal is. Az MSZP, illetve a teljesen felesleges és valószínűleg alkotmányellenes „gyűlölettörvény” ügyében újabb elvtelen fordulatot végrehajtó Kuncze-féle „SZDSZ”-többség két legyet ütne egy csapásra. Egyrészt ismét fegyelmezni próbálja az egyik autonóm hatalmi ágat, másrészt a közéleti viták középpontjába emelné a szélsőjobboldali veszély, az antiszemitizmus kérdését, amelyet 1990 óta itthon és külföldön furkósbotként használ a mérsékelt, demokratikus jobboldallal szemben.
Árulkodó, hogy az egyik kormány közeli lap a Hegedűs-ügy kapcsán az ellenzék hallgatását kifogásolja. A költségvetési vita és a kormány számára kínos brókerbotrány feltárása közben, növekvő gazdasági nehézségek és a megszegett választási ígéretekkel való szembesülés idején vajon kinek az érdeke, hogy jelentéktelen szélsőségesek tematizálják a belpolitikai vitákat?