Túlzsúfolt utak, emelkedő sztrádadíjak

Felkészülhetnek az autópályák mentén levő települések lakói, jövőre ismételten nagyobb forgalom várható országunk közútjain, a kamionosok egy része nem az elmúlt években jól bevált gyorsforgalmi úthálózatot részesíti előnyben. Nem csekély mértékben, húsz százalékkal emelkednek ugyanis a nehézgépjárművek úthasználati díjai 2004-ben, aminek pedig az lesz a következménye, hogy a nyomott árakon dolgozó, állami adókkal, járulékokkal, csillagászati üzemanyagárakkal kizsigerelt és megsarcolt derék magyar kamionosoknak be kell érniük az egyszerű főutak adottságaival, amelyek közös jellemzője, hogy a településeket a központokban szelik át. Nem beszélve a román, görög, török, bolgár, ukrán kamionsofőrökről, akik már a határhoz is kialvatlanul érkeznek, hogy aztán nekivágjanak a 4-500 kilométer hoszszú magyar szakasznak, az amúgy mindig túlzsúfolt főutakon. Igaz, a keleti és déli kamionosok többsége alapjáraton viszolyog mindennemű útdíjtól, ezt követően vélhetően a becsületes kisebbség is lemond a magyar autópályákról.
A sztrádák nemcsak a működő tőke vonzására, hanem az egyre növekvő autó- és kamionáradat levezetésére épültek, azonban hiába dobnak ki az ország adófizetői évente több milliárd forintot, ha a forgalom nagy ívben elkerüli a hálózatot. Nem muszáj gazdasági vagy közlekedéspolitikai szakismerettel rendelkezni ahhoz, hogy világosan lássuk: az árak mindenkori változása alapvetően meghatározza a sztrádahasználatot, függetlenül a fejlett infrastruktúrák kínálta vitathatatlan előnyöktől. Ha drága az autópálya, kong az ürességtől, normális árviszonyok mellett olykor a kétszer két forgalmi sáv is kevésnek bizonyul. Ismert a két véglet is, az M5-ös autópálya – korábban az M1-es Győr–Hegyeshalom szakasza, amit még az előző kormány alatt vásárolt ki az állam –, illetve az idén jól bevált négynapos matrica. Bármennyire is ragozzuk a témát, a húsz százalék sok a fuvarozóknak – akiknek jelentős része kényszervállalkozó –, a költségeket pedig nem tudják a fogyasztókra hárítani, mert akkor olyan árverseny kezdődik, ami a piac torzulásához, egyes cégek tönkremeneteléhez vezet. Nem beszélve arról, hogy a sztrádamatrica áfáját sem lehet visszaigényelni jövőre, ami tovább növeli a kiadásokat és még inkább elveszi a kedvet az autópálya-használattól. Az igazi vesztesek a települések lakói lesznek: nem lesz könnyebb az életük a környezetszennyező, hangos és balesetveszélyes kamionoktól, amelyek ráadásul a portáktól, közintézményektől, iskoláktól alig néhány méterre robognak el. Az autópálya-társaság, így az állam anyagi haszna – amennyiben lesz ilyen – ismételten eltörpül majd a valódi kiadások mellett. Nem meglepő ez abban a környezetben, amelyben a kormány sok mindenre képes a növekvő bevételek reményében. Újdonság tehát most sem került a rendszerbe.
Kommunikációs trükkökben azonban nincs hiány, a köztudatba hamar bedobták a tizennégy hónapig használható éves matrica lehetőségét, amiből végül tizenhárom lett. Elviekben ez annyit jelent, hogy ha a becsületes, éves matricára vágyó autós befárad valamelyik értékesítési irodába és fizet, 2004. január 1-jétől 2005. január végéig használhatja az autópályákat. Ha azonban jövőre úgy dönt, hogy 2005-ben is éves matricát használ, egyből tizenkét hónapra csökken a beharangozott tizennégy hónap, hiszen mindegy, hogy a két érvényes matrica közül 2005 januárjában melyiket veszi igénybe. Az autópálya-társaság legjobb kuncsaftjai, a permanensen éves matricát vásárlók pedig így is, úgy is csak tizenkét hónapig használhatják az állami autópályákat. Akármelyik oldaláról nézzük, újdonság a legnagyobb körültekintés ellenére sem került a rendszerbe, a kormány telhetetlenségére mindannyian ráfizetünk.